Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer, Frank: Szociológiai, pszichológiai és etikai dimenziók - Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében
ca Sárospataki Füzetek 2002/2 SO 11. ETIKAI DIMENZIÓK A történet iróniája és skizofréniája, hogy Raszkolnyikov joghallgató, „etikai teóriája” mégis gyilkossághoz vezet. Ezeket a nézeteit több helyen is elmondja a regényben. Valójában az derül ki, hogy többféle racionalizációt használ tetteihez. Először is az az elképzelése, hogy a kivételes emberek a törvény fölött állnak (nem köti őket a törvény). Ezt a skizofréniát vagy dualista elképzelést — mely különválasztja az etikát a kreatív személyiségektől (ez emlékeztet Nietzsche néhány gondolatára) — tükrözi a cselekvések és elméletek skizofréniája (vagy dualizmusa), melytől Raszkolnyikov szenved. Néha altruistának látja önmagát, aki másokon segít, néha pedig másoknál felsőbbrendűnek, aki a törvény fölött áll. Érvelése így hangzik: „Öld meg a vénasszonyt, vedd el a pénzét, hogy aztán az egész emberiség javát, a közérdeket szolgáld vele.” (p.78.) Úgy gondolja, ha egyszer elkövette a gyilkosságot és megszerezte a vagyont, szabad ember lesz. Sosem tűnik azonban szabad embernek, csak amikor jóval később bevallja bűnét, megváltoztatja etikai nézeteit, új kapcsolatot teremt másokkal, és nem látja többet önmagát élete középpontjának. A történet elején Raszkolnyikov egy lusta diák, aki szegénységbe taszítja anyját és diákként sem teljesíti kötelességét. Többször is megáll a lépcsőn, hogy fontos döntést hozzon. Ezzel Dosztojevszkij azt fejezi ki, hogy az élet erkölcsi felemelkedés vagy lesüllyedés tárgya. Nem szabad meg- állnunk erkölcsi fejlődésünkben. Dosztojevszkij rávilágít a haszonelvű erkölcsiség veszélyére, mely rossz eszközöket választ a jó cél eléréséhez. Megmutatja, hogy gyakorlatilag Raszkolnyikov motivációi is rosszak voltak, mivel ezek önámító elképzelések, melyek felfüggesztik az etikai megítélést, így az etikai felelősséget is. Dosztojevszkij mégsem állítja azt, hogy a logika, illetve az érvelés szükségszerűen rossz eredményhez vezet. Raszkolnyikowal szemben példa erre Porfirij rendőrfelügyelő, aki következtetőkészségét és lélektani meglátásait az igazságosság és a humanitárius célok érdekében használja fel. Raszkolnyikov időről időre megmutatja, hogy biztos tudása van az etikai normákról. Ilyen például, amikor meglátogatja az uzsorásasszonyt a bűntény előtt, körülnéz a szobában, meglátja, ahogy a nap besüt az ablakon, és ezt mondja: „Talán akkor is így besüt majd a nap.” (p.10.) Ez azt jelenti, hogy az erkölcs teljes fényét nem lehet félretenni. Porfirij az, aki kimondja: „Mindennek van határa, és ezt veszedelmes átlépni, mert ha egyszer átléptük, nincs visszatérés.” (p.354.)
