Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer, Frank: Szociológiai, pszichológiai és etikai dimenziók - Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében

jspataki Füzetek 2002/2 So

tekinthetjük az anyát felelősnek Raszkolnyikov tettéért, kapcsolatuk megmutatja, hogy nem készítette fel a teljes felelősségvállalásra — és itt van még a kérdés: mi van az apával? Dosztojevszkij írásainak egyik fő témája, hogy az apák bűnei visszatérnek a fiaikban. Az apák hibái megmutathatják a rossz utat, vagy egyáltalán nem mutatnak utat, ami nem jelent mást, mint az erkölcsi nevelés nagyfokú hiányát.

Raszkolnyikovnál nincs megfelelő kapcsolat a hűvös racionális gondolkodás és a forró érzelmek között. Gondolatai elszakadtak a teljes valóságtól: a gyilkosságot majdhogynem mechanikusan követte el, különböző beszédbeli megnyilvánulásai pedig töredezettek, félig megformált gondolatokból állnak, és jól illusztrálják a társadalmi és erkölcsi dimenziók elkülönülését érzelmeitől. Almainak, cselekvéseinek és elméleteinek összekapcsolódása, illetve megkülönböztetésük hiánya illusztrálja lelkiállapotát. Ami erkölcsileg abszurd, hogy öljön azért, hogy az emberiséget boldogabbá tegye, az nagyszerű ötletnek tűnik Raszkolnyikov számára. A racionalizáció azért megy végbe, mert így azt érezheti, hogy ötlete eredeti, hogy valami nagyot mer tenni, és kivételes célja van az életben. Erős nárcisztikus vonás figyelhető meg mindebben, sőt, rögeszme is, mely arra készteti Raszkol- nyikovot, hogy véghezvigye abnormális elgondolásait. Zoszimov, az orvos szerint „...a betegnél megállapítható egyfajta monomániás rögeszmeféle”, (p.241.) Érdekes dolgozatot lehetne írni annak részletes elemzéséből, hogy a regényben milyen szavak, gondolatok, tettek bizonyítják a skizofréniát, valamint a nárcizmust és a rögeszmés sémákat. Raszkolnyikov elméje hipnotizálttá válik, és nem tud elszakadni annak a lehetőségétől, hogy hatalom, erő, erőszak által, mintegy rövid úton érheti el, amit akar. A regény központi témája a bűn okaihoz kapcsolódik, de ahhoz is, milyen hatása volt a bűnnek az elkövető pszichéjére. Amennyiben társadalmi és etikai az „ördögi kör”, annyiban pszichológiai is. Egy ponton Raszkolnyikov így kiált fel: „egyszerűen csak öltem, magamért, egyedül magamért”, (p.492.) Egyszerűen csak ki akarta élni saját deformált egoját. Más szavakkal tehát a társadalmi magyarázat sosem az igazi magyarázat, csupán egy része annak. Mindig az egyéni felelősség az elsődleges oka a jó vagy rossz szándékú emberi tetteknek.