Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Kézi Erzsébet: A politika és az oktatáspolitika kapcsolata Klebelsberg Kunó koncepciójában

GS Sárospataki Fületek

*>

ben játszott szerepe tagadhatatlan, de ez a szerep a számos fordítás létezésekor már elhanyagolható.

Magyarországon kísérlet történt a humángimnázium és a reáliskola tantervi közelítésére, a gimnáziumban lehetővé vált görögpódó tantárgy felvétele a görög nyelv helyett, a reáliskolában pedig éppen a latin társadalmi presztízse miatt a latin nyelv tanítására került sor. A 19. század végétől a klasszikus nyelvek oktatása heves vita tárgya volt. Kármán Mór, a kor neves oktatáspolitikusa így nyilatkozott az idegen nyelvek oktatásról: „ha latint vagy németet tanítok is, tulajdonképpen a magyar nyelv és stílus fejlesztésének a szolgálatában állok... Erre a célra azonban nagyon elég a német is, s a latin már teljesen fölösleges”.1

Az 1924. évi XI. törvénycikk lényegében 3 középiskolai típust ismert: a gimnáziumot, a reáliskolát és a reálgimnáziumot. Többek véleménye szerint valójában ez 5 típus volt: „a tisztára humanisztikus gimnázium változataként jelentkezett a görög helyett valamely modern nyelvet tanító humanisztikus gimnázium; a latinos reálgimnáziumtól nem állott távol a latint rendkívüli tárgyként oktató reáliskola, és továbbra is megmaradt a latintalan reáliskola”.

A reálgimnáziumban a kötelező latin és a hagyományokkal rendelkező német mellett angolt, franciát vagy olaszt tanítottak. Ebben az iskolatípusban egyre nagyobb jelentősége lett a természettudományokkal foglalkozó tantárgyaknak. Folytatódott a középkori feudális művelődési ideálról való leválás és a modern polgári művelődési ideál kiteljesítése.

Magyarországon és a Monarchia több utódállamában elengedhetetlen feltétel volt az önálló külpolitikai keret kialakítása. Ezt azonban akadályozta a kapcsolatok hiánya, Magyarország esetében a nagyfokú elszigeteltség, másrészt nem rendelkezett az ország idegen nyelveket jól beszélő diplomatákkal sem.

Ezt ismerte fel Klebelsberg, amikor kialakította a magyar intézetek hálózatát, másrészt olyan elit középiskolákat hozott létre, amelyek nyelvoktatásukkal képesek voltak idegen nyelven tárgyalóképes növendékek képzésére. 1 2

1 BORZSÁK István (1990): Kell-e a latin? Budapest. 55.

2 Uo.76.