Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Kádár Ferenc: Szabó Zoltán homiletikai öröksége
G8 Sárospataki Füzetek 2002/2 erőtlenül és elégtelenül hangzik ez a rendkívül fontos üzenet, pedig az egyházból éppen az „Istenországa intenzív prédikálásának friss vitaminja hiányzik”.1 Hogy Szabó Zoltán nem erődenül és nem elégtelenül hirdette Isten Országának evangéliumát, hadd tanúsítsa ezt a Mk 10,13-16-ról szóló prédikációjának részlete1 2: „’Ilyeneké az Istennek országa.’ Isten országáról, mely Krisztus prédikációjának középpontjában állt, melynek legalább egyes vonásai megvilágítására a legtöbb hasonlatát, példázatát elmondotta, sokat kellene tudnunk. Sokszorosát annak, amit általában tudni szoktunk róla. Nem is lehet most pár mondatban megértetni. Csak egyeben vonásáról akarunk itt is bizonyságot tenni. Abban az országban, mely az Istené, egyeden akarat uralkodik, akadálytalanul és folt nélküli dicsőséggel: Istené! Minden lélek, ki beletartozik ebbe az országba, egyetért ezzel az akarattal és szerető odaadással engedelmeskedik annak. Istenországa tagjának lenni ebben a tekintetben azt jelenti’: tudjunk Isten akaratának szeretettel engedelmeskedni. A bűnt szinte vissza is lehet vezetni ennek e kettőnek, a szeretetnek és az engedelmességnek a hiányára. Minden bűn egyszersmind szeretetlenség és engededenség is. A gyermeki lélek az, amely a szeretette és a szerétéiből fakadó engedelmességre sokkal hajlamosabb, mint a felnőttek lelkisége. Azért ilyeneké, a gyermekies lelkülettel bíróké a mennyek országa.” igehirdetés formai kérdései Szabó Zoltán számára nem voltak mellékesek a homiletika oktatásában a módszertani kérdések. Az igehirdetés tartalmi és formai összhangját követelte meg. Koncz Sándor így emlékezik meg erről: „Megkövetelte, hogy írásmagyarázatszerű prédikációink pontos címét, témáját, főtételét, az ebből folyó felosztást, a felszólító, befejező, finális tételt világosan fogalmazzuk meg. E téren Ravasz László klasz- szikus homiletikai elveit követte.”3 1 uo. 5. 2 SZABÓ Zoltán: A gyermekek megáldása, igehirdetés; Igazság és élet, 1936. szeptember, 249-253.. Az idézet: 251-252. 3 KONCZ Sándor: i.m. 15.