Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház az 1930-as években
■ . üzeíe SORSOMMÁ LETT PATAK... A Szabó Zoltán - Ujszászy Kálmán centenáriumi emlékkonferencia tanulmányai 2002. november 4. Ladányi Sándor A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ AZ 1930-AS ÉVEKBEN (vázlatos áttekintés) fl^lz 1867. évi kiegyezés utáni „boldog békeidők”, a kiegyezési tör- JjJejvények vallásügyi vonatkozásai — elvileg — bizonyos lehetőséget biztosítottak volna a református egyház számára is — a törvényes létforma helyreállítása keretein belül - arra, hogy sorait rendezze, belső építésére koncentráljon, valóban, ismét „reformált egyház”-zá váljék, tulajdonképpeni „missziós” küldetését teljesítse. Azonban a korántsem tökéletes állami törvények, azok „joghézagai” főként pedig a törvények meg nem tartása, komolyan nem vétele (különösen a római katolikus egyház részéről) a külső feltételeket sem biztosították. A racionalista és liberális teológián nevelkedett egyházi vézetők (lelké- sziek és nem-lelkésziek egyaránt) minden erejét lekötötte „A vallásfelekezetek közötti tökéletes jogegyenlőség és viszonosság” megvalósításáért folytatott küzdelem. Az egyház missziójának, a lelki igények kielégítésének gondolata számukra ismeretlen, tőlük igen távol álló elgondolás, fogalom volt. Az egyház egységes szervezetének kialakítására (amely az 1791. évi budai zsinat kánonainak jóvá nem hagyása miatt továbbra is súlyos probléma) történt ugyan próbálkozás az 1881. évi debreceni, ún. „alkotmányozó zsinat”-on, született is eredmény a szervezeti téren, de nagyobb áttörést ez sem tudott hozni. A belső megújulás, (amelynek égetően szükséges voltát, a vallási élet mélyebb igényeinek kielégítését sürgették a „szekták” megjelenésének és tevékenységének ténye is, ezt a „jelenséget” azonban az egyházi vezetés inkább csak adminisztratív, karhatalmi kérdésként kezelte, nem vizsgálta a jelenség okáfl), a belső elmélyülés igénye in-
