Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Kováts Dániel: Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán Centenáriumán
befogadása. Egy láncolat részesei vagyunk tehát, amely egy évszázadon vezet keresztül. Magam méltadan vagyok ugyan arra, hogy kalauza legyek azoknak, akik áttekintik e nagy időt, a rendezők bizalmából néhány eligazító szóval mégis szeretnék odaállni az ifjabb kiállítás-látogatók mellé. Nem akármilyen társaságba kerülünk, amikor kísérletet teszünk arra, hogy áttekintsük két pataki professzor életútját. A kiállítás együtt, párhuzamosan mutatja be a teológiai akadémia ikercsillagának, dr. Szabó Zoltánnak és dr. Újszászy Kálmánnak a működését; magam is az egységet, a közöset keresem, amikor röviden szólok róluk. Tisztelt Hallgatóság! 1902-ben két fiúgyermek született egymástól térben is, szociális miliőben is távol. Az egyik egy pesti postaszolga szerény józsefvárosi otthonában, a másik egy gömöri falucska, Alsószuha tanítói lakában. A fővárosi gyerek egyetlen reformátusként idegennek érezte magát a Markó utcai gimnázium zsidó többségű nagy- és kispolgári világában, de sajátos élményként őrizte Ady temetésének, Tisza István meggyilkolásának eseményét. Egy Sárospatakon végzett tanára, s a megismert pataki diákok hatására történt, hogy Újszászy Kálmán úgy döntött: „nem tanárnak, közelebbről finnugor nyelvésznek (ez volt az egyetlen tudomány, amellyel már középiskolás koromban foglalkoztam) hanem lelkipásztornak megyek.”1 A másik, a falusi ifjú Hernád- szentandrásról több törekvő társával együtt került a pataki iskola közösségébe, hogy ott a tehetséges ifjak hagyományos útján induljon el a szülői házban megismert falu szolgálatára. Szabó Zoltán pályaválasztására édesapja hatott leginkább. Amint megvallotta: „Tőle tanultam a tehetségkutatást, s a magyar globus legelhagyatottabb parcellájának, a falunak a szeretetét. Ezért léptem lelkészi pályára is”. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetségnek egy Tahiban rendezett konferenciája hozta meg a két különböző pontról induló 19 éves ifjú összetalálkozását 1921-ben. A teológus évek azután teljesen egybeforrasztották őket. Emlékeztetnem kell arra, hogy 1 2 1 Az első negyven év. (1943.) In: Újszászy Kálmán emlékkönyv, Budapest - Sárospatak, 1996. 16. 2 Idézi SZABÓ Zoltán kéziratából Bf.NKE György. In: A Sárospataki Népfőiskola (1936-1986). Budapest, 1986. 48.
