Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Kováts Dániel: Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán Centenáriumán

oa Sárospataki Füzetek 2002/2 so

abban a társaságban sok tehetség gyűlt össze, s néhányuk nevét érdemes megtanulni, hiszen Vincze Károly később az Amerikai Füg- geden Magyar Református Egyház megszervezője, lelki vezetője lett, Zsíros József a pataki teológiai akadémia tanári székébe került, Nagy Sándor Bélát neves Kálvin-kutatóként, Benke Józsefet az egyházi ébredés vezéralakjaként tartották számon. Teológus korukban fő szerepet játszottak a diákság lelki megújhodásának mozgalmában, a cserkészmunkában, a bibliakörben, az imaközösségben.

Szabó Zoltán — berlini, utrechti és franciaországi tanulmányok, sátoraljaújhelyi hitoktatói munka után — 1926-ban, 24 évesen lett a gyakoriad teológiai tanszék helyettes tanára. Újszászy Kálmánt — három Skóciában, Svájcban, Athénban töltött külhoni esztendő és a pataki tanítóképzőben végzett két vallástanári tanév után — 1931-ben, 29 éves korában hívták meg az akadémia filozófiai-pedagógiai tanszékére. Mindketten nagy buzgalommal végezték tanári munkájukat, s közben tudományos dolgozataikkal elnyerték a teológiai doktori, egyetemi magántanári fokozatokat, s tanszékük megbecsült profesz- szorai lettek 1951-ig, a sárospataki teológiai akadémia kényszerű bezárásáig. Tehetségük, felkészültségük, hivatástudatuk, ifjúi lendületük, munkabírásuk elismerést szerzett nekik az ifjúság körében.

Az ő nemzedékük új szellemiséget, szociális érdeklődést hozott a pataki főiskolába, miután fölismerték a Trianon utáni magyar valóság igényeit, s megfogalmazták, milyen küldetés vár a falura kerülő értelmiségiekre, a lelkészre és a tanítóra. Dr. Szabó Zoltán és dr. Újszászy Kálmán a teológiai akadémián olyan kiváló társakkal dolgozott együtt, mint például a náluk 14 évvel idősebb dr. Mátyás Ernő, a velük egy évben született dr. Vasady Béla, a hét évvel fiatalabb dr. Nagy Barna, a két évvel idősebb Zsíros József.

Újszászy Kálmán és Szabó Zoltán az 1930-as években Móricz Zsigmond és a népi írók irányát követte. Amikor 1930 májusában Móricz Patakra látogatott, Szabó Zoltán érdekes előadást tartott írói egyéniségéről. Jelentőségét és hatását a következőkben látta: „Nekünk az itt élő nép leikéhez nem volt köves utunk”, az „irodalom is hamisan hozta nekünk a népet”, s „mióta Móricz Zsigmond kendőzeden parasztregényei megíródtak, azóta tudunk mi magunk elmenni magához a magyar néphez.” Mert „Móricz Zsigmond köves úttá lett a magyar népiélekhez.” Sokat elárul a pataki kollégium akkori széllé-