Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Fazekas Csaba: A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes házasságokkal kapcsolatos egyházpolitikai vitában, 1839-1844
A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes HÁZASSÁGOKKAL KAPCSOLATOS EGYHÁZPOLITIKAI VITÁBAN, 1839-1844. táns hitre való áttérését is, a gyakorlatban azonban csak akkor, ha az illető előbb a plébános ún. hat heti oktatásában részt vett. A gyakorlatban a katolikus papságnak számos lehetősége nyílt a hétköznapi felekezetközi ügyekben a protestánsokra nézve hátrányos módon eljárni.) A protestánsok vallássérelmeinek orvoslásában azonban már nagyon jelentős szerepet vállaltak római katolikus követek is (Beöthy is az volt, nem is beszélve Deák Ferenc, Széchenyi István, Batthyány Lajos, Eötvös József stb. szerepéről), önmagában jelezve, hogy a valláspolitikai vitában immár nem két egyház tagjai álltak egymással szemben, hanem - felekezeti határokra való tekintet nélkül - a liberális reformellenzék illetve a konzervatív katolikus egyházi személyiségek, részben a kormányzat támogatásával vívják küzdelmüket. A katolikus püspöki karban - az országgyűlés erőviszonyait látva - nyilvánvalóvá vált, hogy a következő országgyűlésen a protestánsokra nézve a korábbinál kedvezőbb törvény születhet. Ezért előbb Scitovszky János rozsnyói (1838-tól pécsi) püspök, majd - sokkal nagyobb visszhangot kiváltva - 1839. március 15-én Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök adott ki egyházmegyéjében olyan körlevelet, melyben papjainak megtiltotta azon vegyes házasságok megáldását, melyben a protestáns fél nem ad reverzálist a születendő gyermek katolikus keresztelésére és nevelésére vonatkozóan. Ilyen esetekre csak az ún. passiva assistentiát engedélyezte, vagyis azt, hogy a katolikus pap kötelező egyházi öltözet (stóla és karing) nélkül a templomon kívül nem megáldja, hanem csak tudomásul veszi a házasság létrejöttét. A rendelkezés (különösen Beöthy Ödön erélyes Bihar megyei fellépése miatt) országos tiltakozást váltott ki, és ezek a vallásügyi sérelmek jelentősen hozzájárultak a vármegyei nemességben a felségsértési perek miatt amúgy is felerősödött ellenzékiség felkorbácsolásához. Az országgyűlésen, mely egyébként a „kompromisszumok diétájaként" vonult be a reformkor politikatörténetébe, létrejött egy megállapodás az alsó és a felső tábla között a - lényegében liberális szemléletű - új vallásügyi törvény elfogadásával kapcsolatban, az uralkodó azonban 1840 tavaszán az országgyűlés előrehaladott voltára hivatkozva elhalasztotta annak szentesítését. Sokkal inkább arról volt szó azonban, hogy a püspöki kar utolsó kísérletként Rómába küldte Lonovics József Csanádi püspököt XVI. Gergely pápa álláspontjának kikérése érdekében. Nem sokkal az országgyűlés bezárása 75
