Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Sawyer Frank: Vezetőnek lenni

Vezetőnek lenni

• mi motivál bennünket bizonyos döntésekben?

• mennyire tudunk együttműködni a presbitériummal, munkatársainkkal, vagy a feletteseinkkel?

• hogyan kezeljük a problémákat?

• különbséget tudunk-e tenni az alapelvek és azok időszerű alkalmazásai között?

• tisztában vagyunk-e erősségeinkkel és gyengéinkkel?

• helyesen látjuk-e a lelki tekintély helyét és szerepét?

A Bibliában, és következésképpen az egyházban is, a lelki tekintély Isten Igéjének hallásából és az annak való engedelmességből fakad. Soha nem önző céljainkat és hatalomszerzésünket hivatott szolgálni.11 Egy lelki vezetőtől távol áll az erőszak alkalmazása. Sokkal inkább fordul az világos bizonyságtételhez és az imádsághoz. Miközben azért harcolunk, ami helyes, nem szabad kierőszakolnunk döntéseket, hiszen mindenkinek egyenként és minden bizottságnak, csoportnak megvan a saját erkölcsi felelőssége. Amikor a döntések ellentmondanak annak, amit mi az Igéből a legjobbnak tartunk, továbbra is amennyire csak lehetséges együtt kell működnünk, és megragadnunk a lehetőségeket a változtatásra, a jobbításra. A széthúzás gyakran szélsőséges álláspontra juttatja az egyik vagy másik felet, a jóról alkotott felfogásukkal kapcsolatban. Tudsz-e példát mondani erre az egyháztörténetből, vagy a saját tapasztalatodból?

3. KIKÜLDÉS, MEGBÍZÁS

Mózesnek véneket és bírákat kellett kijelölnie, mert túlságosan sok volt az elvégzendő munka (II. Mózes 18). Ezeknek az embereknek istenfélőknek, megbízhatóknak, és a becseden nyereséghez jutást gyűlölőknek kellett lenniük.

Amikor szükség volt a diakónusok munkába állítására az ősgyülekezetben (ApCsel 6), ezeknek az embereknek Lélekkel és bölcsességgel teljeseknek kellett lenniük.

Vitassátok meg, mit jelent ez ma a lelkipásztornak.

11 Lásd J. Robert Clinton, The Making of a Leader (Colorado: Navpress, 1988).

71