Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Barcza József: Rohoska József progresszív nézetei 1918-1919-ben
Rohoska József progresszív nézetei 1918-1919-ben megváltó szeretet égi hatalmát, de embert ölnek egy jotta miatt; azt mondják, hogy ez a vallás, pedig ez a legnagyobb istentelenség."19 Minduntalan hangsúlyozta, hogy „a vallás nem ábrándozás, hanem komoly valóság; nem Istennek lantban, hegedűben, cimbalmi zengésben való esztétikus magasztalása csupán, hanem munka, fáradság, önfeláldozás. Nem az ő mindenható kegyelmének, segedelmének szószaporító imádságokkal való kérése a magunk számára, hanem készséges segedelem, szorgalmas fáradozás a mások számára. Nem a magunk lelke üdvösségének, szívünk nyugalmának biztosítása csupán, hanem egyúttal a mások nyugalmának és békéjének... védelmezé- se."20 Rohoska József a hitvallások keresztyénsége után a hit keresztyén- ségét kérte számon, mert „az olyan szépen kifejtett evangéliumi tudománynak életté kell valósulnia az emberben, hogy gyakorlattá legyen az elmélet, magasztos tetté érlelődjék a magasztos gondolat."21 A reformációnak ebben az irányban kell folytatódnia: „Ha a korábbi reformáció megtalálta a neki szóló társadalmi igazságokat... ha a XVI. század reformációja megteremtette az evangéliumi theologiát... a XX. század teremtsen egy evangéliumi szociológiát, amely a mi korunk nyelvén beszélve irányítója és útmutatója legyen annak a társadalmi munkának, annak az evangéliumi szocializmusnak, melynek feladata az evangélium szociális elvét bevinni a gyakorlati életbe."22 Meggyőződése szerint éppen ezért a teológiai oktatásban „a mi Németországból importált, túlnyomóan elméleti rendszerünk egyoldalúságát ma már nagymértékben ellensúlyoznunk kellene... gyakorlati képzés hozzáadásával.23 Következésként: „A theologiai intézeteknek olyan lelkipásztorokat kell nevelniük, akik ne csak prédikátorok és liturgusok legyenek, hanem az emberi élet és ennek viszonylatait ismerő, a társadalmi bajokat felismerni és orvosolni tudó vezető egyéniségek, akiknek nem szabad többé a csendes lelkészlak tanulószobájába temetkezniök, hanem kint kell élniök a mozgó és változó életben s az evangélium örök kincseit nem csupán a maguk szobatudós gyönyörűségére kell használniuk, de nem is csupán egy-egy ünnepi 19 A reformáció vallástörténeti jelentősége. Sárospatak, 1905. 8.1. 20 U.o. 6.1. 21 Új élet = A mi örökségünk. Bev. Búza László. Sárospatak, 1918. 40-41.1. 22 A folyamatos reformáció = Ami örökségünk, 97.1. 23 TiREL D.CXXXIX. 79.462 35
