Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Barcza József: Rohoska József progresszív nézetei 1918-1919-ben
Barcsa József alkalomkor a templomi közönség előtt feltámiok, hanem az emberek között járva, pazar kézzel hintegetniök."24 Ez pedig aktivitásra serkentő felelősséggel jár, mert „hiába szónokoljuk a korszerű társadalmi és gazdasági elveket, hiába hirdetjük az egyenlőség, a népuralom magasztos igéit, ha tehetetlenek vagyunk és ma sem tudunk egy lépést sem tenni embertársainknak a gazdasági elnyomás alól való kiszabadítására" - írta 1917-ben.25 Ez pedig szerinte a protestantizmus elvének a gyakorlati megtagadása, mert „a protestantizmus lényegében véve nem egyéb, mint az emberi szabadság kivívására tömörült millióknak ellenzéki szervezkedése a politikai-elnyomó hatalom ellen, s hivatása nem csupán egy tisztultabb vallási érzés ápolása, nem csupán Istennel lélekben és igazságban való imádása, hanem, mint neve mutatja: tiltakozás az elnyomó, kizsákmányoló hatalmak ellen; kíméletlen örök harc az emberi tekintély ellen, a hazug bálványok ellen, melyek alacsony szolgaságra kárhoztatják az emberek millióit."26 Rohoska József szerette egyházát - és éppen ezért féltette. Féltette a dogmatizmus, a ritualizmus, a külső vallásosság, főként pedig a papi zsarnokság kísértéseitől. Történelmi tanulmányai során megtanulta, hogy a vallási türelmetlenség, a fanatizmus jegyében fogant úgynevezett „igaz hit" csak az emberi szenvedélyek tüzét szítja. „Az az igaz hit mártírokat támaszt, de egyúttal hóhérokat nevel. Egy egész világot átölel az isteni szeretet leikével, s ugyanakkor testvérét viszi vérpadra."27 Megtanulta, hogy a történelem folyamán a hatalom mindenkori birtokosai a vallás „cégére alatt, olykor oltalmazó homályában a legnagyobb igazságtalanságot vitték véghez... örve alatt az embereknek egész tömegeit tartották erkölcsi rabszolgaságban."28 A reformáció 400. évfordulója alkalmából tartott, idézett ünnepi beszéde tele van ilyen kitételekkel: „Nincs az a hatalmi eszköz, mely jobban szolgálta volna az abszolutizmus érdekeit", mint az ún. papi teológia, amely „meg tudta ragadni és művészileg tudta kizsákmányolni a gyarló földi ember leggyengébb oldalát, a haláltól való félelmet a műveletlen tömegek 24 Emlékirat a Sárospataki Ref. Főiskola Theologiai és Jogi Akadémiájának Miskolcra való áthelyezése tárgyában. Sárospatak, 1916. 6.1. 25 Új élet. I.m. 42.1. 26 A folyamatos reformáció. I. m. 89.1. 27 A legrégibb református hitvallás. Sárospataki Füzetek 1904. 3.1. 28 A reformáció vallástörténeti jelentősége. I.m. 4.1. 36
