Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - MÚLTUNK - Bertalan Imre: Tiszáninnen - tengerentúl
Bertalan Imre Amikor olvadozni kezdett a Patakot dermedtségben tartó jégréteg, sok nyilatkozatot hallottunk neves magyarországi írók, közéleti férfiak szájából, akik sorra mind elismerték, mily sokat jelentett számukra és általában a magyar művelődéstörténet számára Patak. Folyton múlt időben, úgy, hogy „jelentett". Soha egy szó arról, hogy miért kellett elvenni, bezárni, tönkrezúzni azt a nevelési rendszert, amely jó, hasznos, keresztyén és nemzeti volt. Kérdeztük: Miért csak a múltban? Miért nem a mában, a holnapban? - kérdeztük újból és újból. Fájt, kimondhatatlanul fájt ez: Patak, múlt időben. Ekkor történt 1987-ben, hogy a Pataki Öregdiákok Köre utódaként, a már csak kevés élőből, és jobbára az elköltözőitek leszármazottaiból megszerveztük a Patak Barátai néven számon tartott közösséget. Célul tűztük ki, hogy főleg a holland eredetű református testvéreinkkel karöltve Amerikában is mindent tegyünk meg, hogy Patak mint egyházi iskola újrakezdhesse a tiszáninneni reformátusság és az egyetemes magyarság szempontjából elodázhatatlanul fontos szolgálatát. Széniori felszólító leveleim innen datálódnak. Szervesen bekapcsolódtunk az amerikai egyházak, főleg a Holland, MI központú „Friends of Sárospatak" munkájába. Az ide vonatkozó levelezés mint teljes adattár már Patakon van, és feldolgozásra vár. Abból majd nyilvánosságra kerülnek a segítő szándékok és az indulást károsan késleltető törekvések. Említésre méltó, hogy az iskola helyreállítását célzó igyekezetek az egyházi és a világi hatóságok, valamint a Patak amerikai barátai részéről 1987-ben már erőteljesen és tettre készen jelentkeznek. Régi igazság, hogy a legszebb gondolatnak sincs ereje és hatalma arra, hogy önmagát megvalósítsa. Személyiségek kellenek, akikben szenvedéllyé fokozódik és életcéllá szilárdul a gondolat. Ilyenekről is gondoskodott Isten. Ilyen összefüggésben említem Eugene Osterhaven nevét, aki 1945 óta szerelmese drága iskolánknak. Nevét oly áhítattal említette négy évtizeden át minden tanítványa előtt, hogy egyszer közülük egy, szent meghatódottsággal hazamenve, egész estét eltöltve kereste Sárospatak nevét a Bibliában. Mert - gondolta - ekkora megilletődéssel csak bibliai városnevet lehet említeni. Közeli barátai szerint Eugene nemcsak arról ismert, hogy minden követ megmozgat az iskola újjáépítéséhez szükséges anyagi feltételek előteremtésére, de azt is említik, hogy ő valósággal „kiimádkozta" Istennél Patak újraindulását. így gondolunk mi már-már történelmi visszapillantással, a szent cél érdekében tevékenykedő munkatársakra, a Tiszáninneni Egyházkerület 116
