Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - MÚLTUNK - Bertalan Imre: Tiszáninnen - tengerentúl
Tiszáninnen - Tengerentúl akkor felelős vezetőire, Kürti László püspökre és Dr. Újszászy Kálmán egyházkerületi főgondnokra. Évek során biztattak bennünket, hogy Patak feltámadásának az ideje közeleg. Tőlük jött az üzenet 1987 nyarán, hogy Sárospatak érdekében eljött számunkra is a cselekvés órája. Ösztönzés volt számunkra az akkori miniszterelnök New Yorkban és Washingtonban sajtókonferenciákon Patakkal kapcsolatban elhangzott nyilatkozata. A Sárospataki Alapítvány létrejötténél tanúsított áldozat- vállalás is reménységet nyújtott. Ide kívánkozik egy fejezet a patakiak és tiszáninneniek amerikai látogatásainak fontosságáról. Püspökök közül Varga Imre, Ráski Sándor, Kürti László, Mészáros István. Egyházkerületi főgondnokok: Dr. Újszászy Kálmán és Szabó Dániel. Kálmán Bátyánk amerikai látogatása során számos előadást tartott amerikai egyházi körökben. Összesen 19 előadást és 26 igehirdetést tartunk számon. Megszervezte, megindította az amerikai magyar református nyomdatermékeknek a pataki református tudományos gyűjteménybe való besorolását, felesége páratlan munkatársi segítségével. Hasznos tanácsokat adott az Amerikai Magyar Református Archívum felállításának terveihez. Ezt meg is örökítette egy terjedelmes tanulmány megírásával. Az Anyanyelvi Konferencia égisze alatt szervezett pataki nyári tanfolyam lelki-szellemi indítója Újszászy Kálmán. Fontos lépés azzal a célkitűzéssel, hogy Patak lelkisége minél több barátot szerezzen fiataljaink között. Feladataink közt szerepel Újszászy Kálmán amerikai barátaival folytatott értékes levelezésének összegyűjtése. A Patak Barátai a fent említett nevek mellett fontos kapcsolat-teremtés és információ-csere alkalmainak tekintette Hörcsik Richárd, Újszászy László és Pál, Palumby Gyula látogatását. Béres Ferenc több ízbeni énekes turnéja külön említést érdemel. Vallomásszerű előadásomat nem láthatom el illendőbb befejezéssel, mint - ahogy nagy egyháztörténészünk, Dr. Komjáthy Aladár tette a „Kitántorgott Egyház" című könyve utolsó fejezetében - azzal, hogy folytatása következik! Erre buzdítanak az elmúlt száz esztendő bizonyságainak sűrű fellegei: A sok áldozattal, hittel reánk hagyott történelmi keretet, az autonóm diaszpóra életformát új tartalommal megtölteni, új szálakkal megerősíteni. Önállóan és mégis egymásért és együtt. Patakiak itt és Patakiak ott, drága iskolánkért, amellett, sőt és azonfelül a három létezési formában küzdő, de küzdve is élő, széttépettségében és szétszórtságában is egységes magyar református Sionunkért. Szeretetünk, 117
