Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer Frank: Benedict Spinoza (1632-1677) (Ford.: Füst-Molnár Szilveszter)

Sanier Frank

hogy a szubsztancia önmaga által létezik, és saját magán keresztül jut megértésre.5

Meghatározása továbbmutat az ontológiai és episztemológiai dimenziók felé. A modusz meghatározás arra mutat rá, hogyan viszonyul a szubsztancia bármi máshoz. Mivel azonban minden szubsztancia valamilyen kapcsolatban van egymással, így minél nagyobbról van szó, annál több attribútumról beszélhetünk. Végül Spinoza arra a következtetésre jut, hogy létezik egy végtelen nagy szubsztancia végtelen sok attribútummal. Ezt az egyetlen szubsztanciát pedig Istennek hívjuk. „Istenen túl semmilyen szubsztancia sem gondolható el. Bármi, ami létezik, Istenben van, rajta kívül semmi sem lehet, és nem is gondolható el.6 Isten így szükségszerűen van, létezésének okai pedig önmagában vannak. Isten kitölti mind az ontológiai {causa Dei), mind az episztemológiai dimenziókat (mindent tudó). Isten tehát azonosítható a „természettel".

Spinoza mindezek után azt gondolta, megoldotta az anyag és szellem között fennálló karteziánusi dualizmust. A gondolkodás és kiterjedés két kartéziánus szubsztanciája csupán az egyetlen alap szubsztancia attribútuma. Innentől kezdve valóban megszűnik a dualizmus problémája, de egy új is jelentkezik: a monizmus.

Isten és ember

Anzelm ontológiai érvelése Isten létezése mellett elfogadott volt Spinoza idejében. Ez az érvelés azt tanítja, hogy mivel el tudjuk képzelni a legnagyszerűbb dolgot, ami csak létezhet (és azt istennek hívjuk), így ez az örökkévaló és tökéletes létező valóságos. Már Aquinoi is rámutatott az érvelésben arra, hogy az elgondoltból a valóságos létezésbe való ugrással tulajdonképpen a bizonyítás nem tölti be a célját. Mégis, az ontológiai érvelés egészen Kant kritikájáig megőrizte népszerűségét.7 Hosszú ideig állt az ontológiai érvelés a figyelem középpontjában újabb logikai fejtegetéseket szülve, melyek többnyire erősítették magát az érvelést is.8 Ezek az érvelések sokkal inkább „indikátorok", mint bizonyítások, hiszen nem tudják elégségesen meghatározni, hogy miféle istenség létezik, vagy nem létezik. Egészen

5 Benedict de Spinoza, Ethica Ordine Geometrico Demonstrata, angolra fordította R.H.M.Elwes, The Ethics, published in the The Rationalist (New York: Doubley, 1960; 1990) p. 180.

6 Spinoza, ibid, p. 188.

7 Lásd Roger Scruton,Spinoza (Oxford: Past Masrers, 1996)

8 Norman Geisler and Winfried Courdan, Philosophy of Religion (Grand Rapids: Baker, 1993), 7. fejezet: „Ontológiai érvelés"

76