Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Börzsönyi József: A szövetség fogalma az Ószövetségben
BörzsönyiJózsef szövetségben bizalom és biztonság légköre van az Istennel való kapcsolatban. c. A szövetség a törzseket egységes népközösséggé formálja. Isten kijelentett akaratának ható ereje van. Ez a közösség így Isten alkotása, az Ő teremtése. Kezdeteiben itt van Isten királyságának gondolata. d. A szövetség eszméje szerves viszonyt teremt a történelemmel. A pogány népek is kapcsolatba hozzák a történéseket isteneikkel, de egyedül Izráelben alakult ki az a felfogás, hogy a történelmi események irányítását a céltudatos isteni cselekedetben lássák. e. A szövetség bizonyos biztosítékokat jelent azzal szemben, hogy a vallás összekeveredjen a nemzeti érdekekkel. A szövetség útját állja annak a természeti összefonódásnak, ahogyan föld, nép és istenség összetartozik. A szövetség személyes kapcsolatot hoz létre, ami szövetségszegés esetén fel is bomolhat. 2. A reformáció mintegy másfél századon át a szövetség fogalmát is felhasználta teológiai rendszerének kialakítására. Volt egy olyan irányzat, amely erre építette teológiai rendszerét. A teológiatörténetben ez a foederál-teológia elnevezést kapta, a maga korában pedig leginkább coccejánizmusnak nevezték, a rendszer végső kialakítójának nevéről, Johannes Coccejusról. Kezdetét Zwingli Ulrichnál kereshetjük. Három oka is lehet arra, hogy a szövetség teológiai gondolkodásában különös helyet kapjon. Zwingli humanista műveltsége, aminek keretén belül a római magánjognak nagy jelentősége volt. Teológiai ok lehet az úrvacsora mélyebb átgondolása. így lehetne az úrvacsoratan értelmezését a foederál-teológia kezdetének nevezni. Hasznos érv volt azonban a szövetség részleteinek kifejtése az új raker esztelőkkel szemben. Zwinglitől több közvetítőn keresztül jutott el a felfogás Coccejushoz. Része volt ebben Zwingli utódának, Heinrich Buliingernek, a hitvallást készítő párosnak, Ursinus Zakarisának és Olevianus Gáspárnak, valamint az angol puritánusoknak, főként Amesiusnak. Coccejus rendszere szerint a szövetség kezdete a teremtés előtt pactum salutis-ban van, a teremtéskor pedig a foedus operum formájában szabályozza Isten és ember kapcsolatát, ez a kapcsolat romlik meg a bűnesettel. Ezt követően veszi kezdetét a foedus gratiae. A bűneset előtti és utáni állapot változását és viszonyát sajátos mozgásban mutatja be az ún. abrogatio-tan, amelyben benne rejlik a meg- szentelődés tanának és az üdvtörténet leírásának kezdete. Ez egész rendszer jelentőségét a Yale-i egyetemen készített disz- szertáció így értékeli: Coccejus a XVII. század Barth Károlya. (McCoy, Ch. S. : The Covenant Theology of J. Coccejus. 1957.) 70
