Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Börzsönyi József: A szövetség fogalma az Ószövetségben

A SZÖVETSÉG FOGALMA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN

mondó lehet, a szövetség jellegéből is kifejezhet valamit. A szövetség jeleinek értelméről Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár írt cikksorozatot a Református Szemle 1978. évi számaiban. Megállapítja, hogy minden jel közös vonása, hogy a szokottól eltérő jelenség, amely felhívja magára a figyelmet. Magának a jelnek a felfogásához csak külső érzékszervi adottságok szükségesek. A jel azonban mindig túlmutat önmagán. Arra szolgál, hogy a jelzett dologhoz elvezessen. A jel alárendelt szerepe ellenére sem lebecsülendő. Aki a jelt megveti, az magát a jelzett dolgot is megveti, és ezért annak súlyos következményei lehetnek. Például, aki a körülmetélkedést, mint a szövetség jelét megveti, az maga a szövetség ellen, az Istennel való közösség ellen vét. A jel felfogásához csak érzékszervre van szükség, a jelentés megértéséhez esetleg a palesztinai életkörülmények ismeretére, de a jelzett valóság elfogadásához hitre van szükség.

Az Ószövetségben a szövetség jelei a következők:

1. A Noénak adott szövetség jele a szivárvány. Természeti jelenség, amit az tesz jellé, hogy Isten szövetségének jeléül választja. Jellegzetessége az egyetemesség. Kiterjed nemcsak a teljes emberiségre, hanem az egész élő világra. Megjelenésében is Föld fölötti, égi jelenség. Píogy jel szerepét be tudja tölteni, ahhoz hitre van szükség.

2. Az Abrahámmal kötött szövetség jele a körülmetélkedés. Lehetett ez elterjedt szokás különböző területeken, különböző népeknél. Jellé ezt is Isten döntése tette. Jellegzetessége a személyes jelleg. A szövetségbe tartozó testén viseli. Jelzésértékkel bír az élet megtisztítására nézve. A szent Istennel csak tiszta ember lehet közösségben. A körülmetélkedés a meghalásnak és újjászületésnek a jele is. Ebben a vonatkozásban áll párhuzamban a keresztséggel.

3. A Sínai-szövetségkötéshez két különböző jel is kapcsolódik, de egyik sem olyan szorosan, mint a Nóé-szövetséghez a szivárvány, vagy Ábrahám szövetségéhez a körülmetélkedés. Az egyik a vér az Ex. 24,1-11 leírása szerint. A másik a szombat, a nyugalom napja.

a. / Az Ex. 24,1-11-ben áldozat bemutatásról van szó, és ehhez kapcsolódóan vérrel való meghintésről. Aki részekre bontja a szakaszt, nem is talál benne mást, csak áldozat leírását. Az egység megőrzése az Istennel való szövetség mély tartalmát teszi érzékletessé. Az élet és a halál kettősségét. A vér kiontása a halál. Ugyanakkor a vér kettéosztása, egyik részének az oltárra, másik részének a népre hintése, a szoros összetartozást fejezi ki, a halál fenyegetésével szemben is az Istenhez való tartozást. A vér jele így az összetartozás, az elválaszthatatlanság halálos komolyságát fejezi ki.

b. / Az Ex 31,12-17 alapján a szombatot a szövetség jeleként kell értenünk. Ennek a jelnek a megvetése is olyan súlyos következmé63