Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)
A KERESZTYÉN TÁRSADALOMNAK VÉGE - DE KRISZTUSNAK NEM Lehet, hogy az élet tényleg csak ennyiről szól, ahogy azt a média szeretné elhitetni velünk? Ennyi lenne az egész: egy vég nélküli, századokon keresztül tartó szappanopera, ami eldobott díszleteivel és kellékeivel szennyezi a földet? Biztos, hogy nem. Pusztán abból a célból keletkezett volna az egész univerzum és az emberi lét, hogy helyet biztosítson ennek az ismétlődő, trágár előadásnak? Nem hiszem. Ha csak ennyi az egész, akkor igazuk van a cinikusoknak, a hedonistáknak és az öngyilkosoknak. A legtöbb, amit remélhetünk ettől az élettől, az múló szórakozás, érzékeink számára valami kielégülés és a halál. De nemcsak ennyi az egész. Az Ige testet öltésének irgalma és csodája az, hogy ez a kozmikus szín emberi drámává-alakult. Isten lehajol, hogy az emberrel kapcsolatba lépjen, az ember pedig fölfelé ágaskodik, hogy kapcsolatba kerüljön Istennel. Az idő az örökkévalóságra tekint, és az örökkévalóság az időre, a most mindig lesz, és a mindig most. Minden átalakul az Ige testet öltésének fennkölt drámája nyomán, ami Isten különös példázata egy bűnbeesett világban a bűnbeesett emberiség számára. Megnyílik előttünk az út, amely Jézus születésében, szolgálatában, halálában és feltámadásában lett kijelölve. Egy út, amelyet keresztyének egymást követő nemzedékei próbáltak követni. Innen származik az erkölcsi, lelki és intellektuális kreativitás, amelyből minden igazán nagy művésze i, irodalmi és zenei alkotásunk létrejött. Ebből a forrásból származik a hatalmas katedrálisok minden pompája, a szentek és misztikusok megvilágosodásai, úgy mint annak a számtalan férfinak és nőnek az odaszentelt élete, akik az Istent szolgálták alázatban és hitben és a Megváltó iránti szeretetben. Ha ez a keresztyén kijelentés igaz, akkor igaznak kell lennie minden időben és minden körülmények között. Bármi történjék is, még ha látszólag ellenséges is a világ hozzáállása és azoké, akik a világ ügyei felett döntenek, az Ige testet öltésének igazsága teljes és sérthetetlen marad. A keresztyén társadalom ugyanúgy, mint más civilizációk annak előtte, ki van téve a romlásnak: eljön az idő, amikor szétesik és eltűnik. A világ oly módon válaszol a fenyegető pusztulásra, hogy vagy idióta reményeket vagy idióta kétségbeesést táplál. Másrészt viszont mindig valami új politika vagy új felfedezés hivatott a dolgokat rendbetenni: egy új üzemanyag, egy új gyógyszer, détente, világkormány. Másrészt pedig valami katasztrófát várunk, hogy majd az igazolja a dolgok pusztulásra ítéltségét. A kapitalizmus el fog bukni. Az energiaforrások kimerülnek. A plutónium földre fog kényszeríteni bennünket. A nukleáris hulladék megöl bennünket. A túlnépesedés 41
