Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)

Malcom Muhend ge

megfojt, vagy éppen ellenkezőleg, a csökkenő születési arány miatt ellenségeink irgalmára szorulunk majd.

A keresztyén gondolkodásmódban nem férnek meg hasonló remények és félelmek. Keresztyénként tudjuk, hogy nincs itt maradandó városunk, hogy a koronák a porba hullnak, és minden földi királyság elbukik egyszer, míg mi egy olyan Isten városának vagyunk a polgárai, amelyet nem építettek, és amelyet lerombolni sem lehet. így írt Pál apostol a Rómában élő keresztyéneknek, akik egy a miénkhez hasonlóan elfajult és romlott társadalomban éltek. Az ő szórakozásaik ugyanúgy, mint a mi televíziónk, az erőszak és az erotika bemutatására specializálódtak. Pál arra biztatta őket, hogy legyenek szilárdak, mozdíthatatlanok, Isten munkájában bővölködők, ne a látható dolgokkal foglalkozzanak, mert a láthatóak csak egy ideig valók, de a láthatatlanok örökkévalók.24 Róma uralmának alkonyán született meg a keresztyén társadalom. Most a keresztyén társadalom alkonyán ugyanazok a követelmények és lehetőségek kínálkoznak, hogy elkerüljük a széthulló világ fantazmagóriáját és a láthatatlan, de örök valóságot keressük, a Krisztus valóságát.

Gondolom, ismerős előttünk Platón képe a barlang falának árnyékaival. A barlangban levő emberek látták a barlang falán végigsuhanó árnyakat, s összetévesztették azokat a valósággal. Azt gondolták, hogy az árnyak emberek, amit látnak és a nekik adott nevek a valóság. Úgy gondolom, hogy ez a mi létezésünk kiábrázolása is lehetne. A televízió, állandó elfoglaltságunk, egyik látható, külső jele ennek a képzelgésnek.

Önök közül sokan megkérdezték már, hogyan jutottam végül is arra a meggyőződésre, hogy Krisztus a válasz. Az úgy történt, hogy ebben a fantáziavilágban, amelyben a foglalkozásom révén még inkább benne voltam, Krisztust találtam az egyedüli igazi alternatívának. A barlang falának árnyéka olyan mint a média világának árnyai. Ezzel ellentétben Krisztus megmutatja, hogy az élet valójában milyen, és mi az igazi rendeltetésünk. Megmenekülünk a barlangból. Kiemelkedünk a sötétségből, és árnyak helyett Isten teremtett világának a dicsősége ragyog körül bennünket. Sötétség helyett világosságot kapunk; kétségbeesés helyett reményt; az idő és a kérlelhetetlenül tikta- koló órák helyett az örökkévalóságot, aminek nem volt kezdete, s nem lesz vége, ugyanakkor tökéletesen jelen van most is. Micsoda tehát Krisztusnak ez a valósága - mely érvényét éppen abban kapta meg, hogy kétezer évvel ezelőtt maga az Úr hirdette és élte meg -- szemben

2-t 1 Kor 15,58; 2Kor4,18

42