Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)

A KERESZTYÉN TÁRSADALOMNAK VÉGE - DE KRISZTUSNAK NEM

találunk a nyugati egyetemek fakultásain - íme Isten kis tréfáinak egyike. Az is lehetséges, hogy az orosz rezsim vezetői egyszer csak arra az elhatározásra jutnak, hogy megszabadulnak a marxizmustól. Azt hiszem, hogy a Szovjetunióban már mindenkinek teljesen elege van belőle. Marx könyveit senki sem olvassa, mert annyira fárasztóak. Ezért az a kérdés, hogy egyetértenek-e vele vagy sem, már fel sem merülhet. Ha mégis, akkor úgy gondolom, hogy már elegük van belőle. Ahogy a keresztyénségnek ez a nem várt hulláma megerősödik, nagy lesz a kísértés, hogy ebből is hasznot húzzanak. Ha ez történne, még az olyan országokkal, mint Lengyelország vagy Magyarország akkor a velük való bánásmódot is megkönnyítené. Rendkívül mulatságos lenne. Nézze, mindig is úgy gondoltam, hogy amíg tartott a hidegháború, a történelem egyik legbizarrabb háborúja volt, mert ahol amerikaiak voltak, ott kommunistákat gyártottak, a kommunisták pedig antikommunistákat. így aztán a hidegháború kimenetele lényegében azon múlott, hogy az amerikaiak hoznak-e létre több kommunistát, vagy az oroszok több antikommunistát. Jelenleg az amerikaiak elég jól állnak.

... de Krisztusnak nem

Előadásom első felének témája az volt, hogy „A keresztyén társadalomnak vége". Most elérkeztem egy sokkal vonzóbb témához, de egyúttal egy sokkal nehezebbhez is: „... de Krisztusnak nem". Hogyan - teszem fel a kérdést magamnak és Önöknek is - marad meg Krisztus az összeomlott keresztyén társadalom romhalmazában? Nem olyan könnyű ezt a kérdést leegyszerűsíteni, mivel napjaink különös forgatagában olyan sokféle krisztusképpel találkozunk: Krisztus a gerillaharcos; Krisztus a Dél-Galileáért mozgalom egy tiszteletbeli tagja - Krisztus megannyi szerepben. A Hegyi beszéd így válik sok ember elképzelése szerint Barikád beszéddé. Mindazonáltal én is és Önök is tudják, hogy Krisztusunk még mindig van, aki az egész Inkarnáció drámájának a középpontjában állt, akit - hogyha igazán keresünk, és tiszta a szívünk, akkor megtalálunk.

A kérdés az: „Hogyan marad meg Krisztus?" Pál apostol ezt nagy valószínűséggel az összeomló Római Birodalommal hozta volna ösz- szefüggésbe. Emlékezzünk vissza, hogy az a császár, aki Pál apostol evangelizációs körútjainak idején volt uralmon, nem más, mint Néró, egy olyan uralkodó, aki mellett még a mi vezetőink is érzékenynek és visszafogottnak tűnnek. Úgy gondolom azonban, hogy ez a kérdés

31