Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)

Malcom Muggendge mind a kettő lett. Nietzsche legalább azután vesztette el az értelmét, miután megírta a dolgait, Dosztojevszkij pedig még mielőtt írni kezdett. MUGGERIDGE: Ez egy nagyon eredeti gondolat. Valójában ez az esemény még élete kezdetén, húszas évei elején történt. Az ördögöket már középkorúként írta, szóval nem gondolom, hogy olyan nagyon össze lehetne hason­lítani Nietzschével, aki kétségkívül elmebeteg volt, és akinek a beteg­sége részben abban nyilvánult meg, hogy állandóan azt ismételgette, amit korábban könyveiben megírt. Úgy gondolom tehát, hogy a két eset nem azonos. Az igaz, hogy Dosztojevszkij epilepsziás volt, de nem hiszem, hogy ezt fel lehet hozni ellene, bár maga is úgy gondolta, hogy az epilepszia összefüggésben állt mentális képességeivel. Egy másik regényében, A félkegyelműben van egy említésre méltó leírás arról, hogy milyen egy epilepsziás roham. Volt egy rendkívüli meg­világosodása a roham előtt. De nem hiszem, hogy Dosztojevszkij va­laha is őrült lett volna abban az értelemben, ahogyan Nietzsche. Ni­etzsche megjegyzései viszont az emberfölötti emberről, valamint őrült én-központúsága elképesztő hatással voltak a huszadik századra. További kérdések? 2. KÉRDÉS: Gondolja, hogy Nietzschének igaza volt, amikor azt mondta, hogy meggyil­koltuk Istent? MUGGERIDGE: O ennél tovább ment, nemcsak annyit mondott, hogy meggyilkoltuk Istent, hanem azt is, hogy ez volt a legdicsőségesebb esemény az em­ber történelmében. Elég nehezemre esik ebben bármi olyan értelmet is látni, hogy Isten még létezik, vagy hogy Nietzsche sajnálná, hogy Is­ten meghalt. Nem azért kritizálom őt, mert úgy gondolom, hogy őrült volt. Ami engem érdekel benne az az, hogy őrültsége ilyen rendkívüli hatással volt a huszadik századra. Az a szegény fickó a velencei elme­gyógyintézetben nyilvánvalóan csak szánalom tárgya lehetett. Készült egy megindító festmény róla, amint a kórház ablakában ül, és elbú­csúzik a naptól. Őrültsége egybeesett a huszadik század őrületének nagy részével, míg Pascalban, akit megtört keresztyénnek nevezett, én éppen az ellenkezőjét látom. 3. KÉRDÉS: Muggendge úr, mit tudna mondani a történelmi egyházak számára nyuga­ton, akik, legalábbis eddig, fél lábbal még mindig a keresztyén társadalomban állnak? 26

Next

/
Thumbnails
Contents