Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)
A KERESZTYÉN TÁRSADALOMNAK VÉGE - DE KRISZTUSNAK NEM ségek legyőzése, és összességében elmondható: sikerrel vesszük fel a harcot a földi lét veszélyeivel szemben. Azonban mindezek a vívmányok növekvő arroganciához vezettek, egyre szélesedő elszakadáshoz létünk igazi természetétől; más szavakkal az Istentől való elidegenedéshez. Hogyha lehetséges lenne Isten nélkül élni, akkor sem lenne érdemes. Szolzsenyicin mondta azt nekünk, hogy ő egy munkatáborban tanulta meg, mi is a szabadság, és ott vált igazán szabaddá. Tehát az elbukott keresztyén társadalom romjai között megújult hittel tekinthetünk a keresztény kijelentés fényére, amivel az egész elkezdődött. Nem szeretném, ha úgy gondolnák, hogy most egy borúlátó véleményt tártam önök elébe. Különösen hangozhat, de úgy vélem, hogy ez az egyetlen út a helyesen értelmezett, valódi reményhez. Vicces, hogy amikor valaki megvénül - én már elég vén vagyok: hetvenöt és a halál között -, a legfurcsább dolog történik vele. Az ember gyakran felébred éjjel kettő és három között, ilyenkor az alvás és az ébrenlét határán van, ami egy igen sajátságos állapot. Látja meggyötört öreg testét a lepedőn, és megfogalmazódik benne a kérdés, hogy testének ura tud-e lenni és a következő napon is át tud-e vergődni még, vagy útra kel az égi fények felé, amerre Ágoston Isten városa található. A nemlét tornácán, egyszerre testben és azon kívül, az embert egy rendkívüli bizalom tölti el, és tudatosodik benne, hogy a mi földünk mieden hiányosságával is egy nagyszerű hely, csodálatos dolog rajta élni, páratlan élmény. A más emberekkel való kapcsolat, az emberi szeretet, az alkotás, a munka - annak ellenére, hogy a körülményeinkben rejlő nehézségekről mennyit lehetne mondani -, mindezek gyönyörűek és bámulatosak. Végül az a minden hitet felülmúló bizonyosság tölti el, hogy Isten teremtésének egy parányi része, és teremtő céljainak részese, és ezek szeretettel átitatott, nem pedig gonosz célok, teremtők és nem rombolók, univerzálisak és nem partikulárisak. Ebben a bizonyosságban hihetetlen vigasztalás és hihetetlen öröm van. 1 1. KÉRDÉS: Muggeruige úr, ön leértékeli Nietzsche-t, mert megőrült, miután megírta művei nagy részét, ugyanakkor felmagasztalja Dosztojevszkijt, azonban megfeledkezik valamiről. Dosztojevszkij már buzgó keresztyén volt, mielőtt író lett, méghozzá annak a hatására, hogy liberális volta miatt egy kivégzőosztag elé hurcolták, s aztán épp mielőtt lelőtték volna, egy cári küldönc a következő hírt hozta: „Ön megmenekült, nem lövik le." Képzelje csak el, egy ilyen sokk mit okozhat. Vagy a cár szolgájává teszi az embert, vagy őrjöngő őrültté. Én azt mondom, hogy azzal, hogy Dosztojevszkij keresztyén lett, 25
