Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)
Makóm Muggeridge egy azokból a jelentős mozzanatokból, amelyeket az emberek hajlamosak elfelejteni. Kíváncsi lennék, hogy az a szegény öreg pátriárka ott a táborban mit érezhetett, mikor meghallotta a hírt, hogy Sztálin szeretné ismét hivatalba iktatni. A parancs, hogy fogja a miseruháját és a papi dolgait, bizonyára sokkoló lehetett a számára. Mindenesetre pontosan ez történt, mert Sztálin tudta, hogy ahhoz, hogy az orosz emberek a végsőkig harcoljanak ebben sarokba szorított helyzetben, több kellett, mint marxista materializmus. Valami hasonló könnyen megtörténhet újból. A Szovjetunióban a keresztyén hitre térők csoportja annyira megerősödhet, hogy a szovjet kormány esetleg adoptálja a keresztyénséget. Van egy jó adag irónia emberi dolgainkban. Blake a „félelmetes szimmetria" kifejezést használja erre. Ennek a „félelmetes szimmetriá"-nak nagyszerű példája lenne például az, ha ugyanazon a napon, amikor a marxizmust kieb- rudalják a Kremlből, a Vatikán a keresztyén marxisták és a jezsuiták által folytatott dialógus nyomásának hatására kiadna egy enciklikát De Necessitate Marxisme címmel. Furcsább dolgok is történtek már. Az irónia - ezzel jó, ha tisztában vagyunk - be van írva halandó embervoltunk szövetébe. És én ezt roppantul szeretem! A középkori kated- rálisok például olyan szépen közvetítik ezt: az ember lelki törekvéseit szimbolizáló égbe nyúló torony mellett ott vannak, és ugyanarról a tetőről lesnek le a földre a pöttöm, vigyorgó vízköpők. Elsőre nagyon furcsának tűnik, hogy ezek egymás mellé vannak helyezve. Azonban merem állítani, hogy ugyanannak a lényegi gondolkodásbeli hozzáállásnak a különböző aspektusai - annak a bizonyosságnak, hogy létezésünk szívében ott van ez a misztérium. Minden emberi dolgunkkal egybeszőve ott van az iróniának ez a csodálatos lelkülete, amely megoltalmaz bennünket attól, hogy teljesen és jóvátehetetlenül komolyan vegyük a dolgokat, ugyanakkor attól is, hogy tudatlanul menjünk el létezésünk titokzatos természete mellett. Mindenesetre az világos a számomra, hogy a konstantinuszi korszak több évszázados hatalma során ezen a földön meghatározó szerepet játszott a művészetben és az irodalomban, az erkölcsökben és a jogtudományban, az építészetben, értékrendekben, intézményekben, és a nyugati ember egész életmódjában. Most azonban, hogy a nyugati ember hatalma és befolyása csökkenőben van, a keresztyén társadalom fogalma is egyfajta kísérteties jelleget kap, úgyannyira, hogy lassan már nem is a napi aktualitások közé tartozik, hanem a történelemhez. Egyetlen előadás kereteit messze szétfeszítené - képességeimről nem is szólva, lévén hogy újságíró vagyok és nem tudós -, hogy részletezzem a keresztyén társadalom hanyatlásának és elesésének 20
