Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Pásztor-Kupán István: Kicsoda az "Aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz?"

Kicsoda az, aki "tegnap és ma és mindörökké ugyanaz"?

sen félreértette Kalcedonnak ezt a békítő jellegét, és a folyosót középen kettévágva, szélsőséges kürilliánus értelmezéssel azt állította, hogy Kalcedont csakis alexandriai szemszögből lehet értelmezni. Ezzel tulajdonképpen törvényen kívül helyezte a szinoptikus és a páli hagyományból egyaránt táplálkozó antiochiai gondolkodást, mely lappangva tovább él ugyan, de igazi feltörése az ötödik zsinat végzéseit kereken elutasító helvét reformációban jelentkezik, így pl. a II. Helvét Hitvallás XI. fejezetében, amely kifejezetten csak az első négy zsinat végzéseit fogadta el. A lutheri reformáció ezzel párhuzamosan a kürilloszi modellt követte, és ezáltal az alexandriai hagyományokhoz közeledett.

Többé-kevésbé elfogadható megközelítés, hogy az alexandriai és az antiochiai krisztológia alapkülönbsége a már említett ariánus szüllogizmushoz való viszonyulásukban keresendő. Sullivan és Clayton szerint az alexandriaiak elutasították a kis premisszát, mely szerint bármit hirdetünk az Igéről, az csakis koctoc <jnxriv hirdethető Óróla. Az antiochiaiak ezzel szemben a nagy premisszát tartották elfogadhatatlannak, amely kimondja, hogy az Ige a Krisztus emberi cselekedeteinek és szenvedéseinek alanya is.15 Ez lenne úgymond a gyökere a két iskola egymástól némileg eltérő Krisztus-modelljének.

Alexandria számára így Krisztus maga a Logosz, a Szentháromság megtestesült második személye, Akiről személy szerint minden újszövetségi eseményt állítani kell. A theopaszkhizmus elkerülése érdekében így Alexandria az ún. kenotikus krisztológiát dolgozza ki, mely a communicatio idiomatum értelmében megengedi az emberi dolgok (pl. szenvedés) állítását magáról az Igéről, azzal, hogy mindezek megtörténtét az Ige úgymond „önmagát megüresítve” megengedte, anélkül azonban, hogy istenségéhez méltatlan dolog történjék Ővele. Ez a gondolkodás tökéletesen tükröződik a lutheri krisztológiában, különösen ami a Krisztus testi ubiquitását és az ebból következő lutheránus úrvacsoratant illeti. A Formula Concordiae így fogalmaz:

Krisztusban tehát egyetlen isteni mindenhatóság, erő, fenség és dicsőség van, ami egyedül az isteni természetnek a sajátja; ez azonban teljesen és mégis szabadon [. . .] megbizonyosodik

15 F.' A. Sullivan, The Christology of Theodore of Mopsuestia, Annalecta Gregoriana No. 82. (Rome: Annalecta Gregoriana, 1956); Paul Bauchman Clayton, Jr., Theodoret, Bishop of Cyrus, and the Mystery of the Incarnation in Late Antiochene Christology (unpublished doctoral dissertation, Union Theological Seminary, New York, 1985).

39