Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Füsti-Molnár Szilveszter: Csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót
Csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót Ágoston illumináció tana Kiindulási pontnak vehetjük azt a platóni elgondolást, amely szerint, az individualitás látszatát Platón azzal a hasonlattal adja meg, hogy a lélek a tükrök sokaságában tetszeleg, így lelkűnknek különböző megjelenései csupán tükröződések. Nyilvánvalóan Ágoston ebbe a gondolatba kapcsolódott bele, amely a nyugati teológia számára a megvilágosodás tant évszázadokra érvényes módon formálta. Ágoston számára megkérdőjelezhetetlenül szilárdan állt - minden egyébbel szemben - a keresztyén krisztusi azonosság. Ez elsősorban az ember önállóságából és individuális személyiségéből indult ki. Az ember felismeri, hogy önmaga is fénnyé válhat, amennyiben képes meglátni a magasabb fényességet, ami az ő számára is világít. Ez a felismerés a létezéssel való kapcsolatában a legnagyobb mélységeket képes elérni. Ágoston úgy jeleníti meg a platóni gondolat keresztyén változatát, mint a lélek (és értelem) isteni hasonlatosságát. A Szentháromságról írt művében24 Istent kétséget kizáróan felfoghatatlannak, de nem tökéletesen leírhatatlannak ábrázolja. Az Imago Dei (az istenarcú ember, vagy Isten hasonlatosságára teremtett ember) igazolja azt, hogy számára Isten nem tökéletesen leírhatatlan. A Szentháromság nyomait, képmását keresve, egyre magasabb szintre eljutva leírható Isten annak ellenére, hogy a felemelkedés végpontja leírhatatlan marad.„Nem véletlen, hogy Ágoston a Szentháromságot a lélek legbenső életével, szellemi képességeinek egységével próbálja szemléltetni. A megigazult lelkek osztályrészéül jutó ’színről színre látás’ ugyanis az ő megfogalmazásában azt jelenti, hogy az értelemben levő istenképmásban - az emlékezet, felfogóképesség, akarat hármasságában - megszűnik minden esetlegesség, változás és a lélek örök változatlanságban fog látni mindent.”25 Ebben az állapotában az értelem tisztán fogja látni a Szentháromságot, ebben a világosságban már nem marad semmi sem kétséges.26 Fontos itt megjegyeznünk, hogy az Ágostoni értelmezés szerint az Istenre vonatkoztatott bármilyen tökéletesség nem járulékként értendő, hanem úgy, mint ami az O lényegéhez tartozik. Minden tulajdonsága egyenlő Önmagával, azaz lényegével. És ez az a pont, ahol egyszerre belép a felfoghatatlanság is, hiszen a fent említett meghatározást ugyan láthatjuk, mégsem tudjuk elképzelni, hogy ez valójában mit jelent. Az értelemben lévő isteni képmás képességeihez tartozik az emlékezet, a felfogóképesség, és az akarat vagy szeretet. Az illumináció megélése (az Imago Dei) az értelemben csak kegyelem szerint birtokolhatja a lényeget. 24 St. Augustine: On the Holy Trinity, angolra fordította: Arthur West Haddan (megjelent a Nicean and Post-Nicean Fathers III. kötetében; Michigan ,1956) XV. fejezet 25 Perczel István: Isten felfoghatatlansága és leereszkedése (Atlantisz, 1999) 56-57. p. 26 St. Augustine: On the Holy Trinity XV. fejezet. 107
