Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Tanászi Árpád: Húsvét- és naptárkérdés

HÚSVÉT - ÉS NAPTÁRKÉRDÉS

őriztünk a szenvedés napjától egészen mostanáig. Ne legyen hát semmi közös bennünk ezzel a megvetésre méltó zsidó csoporttal, hiszen számunkra egy egészen más utat jelölt ki a mi Megváltónk. Ügyünk törvényes és tiszteletre méltó menete megnyitja az utat a mi legszentebb vallásunk előtt. Szeretett testvéreim, tegyük magunkévá ezt a rendelkezést és határoljuk el magunkat a zsidók hitványságától. Hiszen az ő dicsekvésük valóban abszurd, és nem tehetjük meg azt, hogy az ő szemszögükből nézzük ezen dolgokat. Hogyan is lehetnének ők képesek arra, hogy az ítélet hangját bármilyen módon is kifejezésre juttassák, míg ez a gyilkos bűn határozza meg őket, amit elkövettek a mi Urunkkal szemben minden ok nélkül, amit elkövettek megfékezhetetlen szenvedéllyel és ami eluralkodott bennük, mint egyfajta őrült lélek? Ezen a ponton és a többin is semmi esetre sem az igazságot képviselik, mindannyian bűnösek ebben a kérdésben és ráadásul vannak olyanok közöttük, akik kétszer ünnepük a húsvétot. Miért is követnénk azokat, akik hitük szerint ilyen elkeserítő hibába estek? Természetesen mi sohasem tarthatjuk meg ezt az ünnepet kétszer egy évben. Ezeket az érveket figyelembe véve sohasem jöhet számításba az ő gyakorlatuk,...”18

Konstantin császár a vitatkozó feleket nagy bölcsességgel terelte az egyetértés felé, és közös véleményre segítette őket. A húsvét időpont kiszámításának szabályát a következőképpen határozták meg: húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap kell megünnepelni. Az írásba foglalt határozatot a többivel együtt az egyes püspökök aláírással is szentesítették. A zsinat arra kérte Róma püspökét, hogy levélben tudassa az új helyzetet, és kérje fel a világ keresztyén gyülekezeteit, hogy a zsinat határozata alapján egy napon és egy időben ünnepeljék a húsvétot. A nyugati egyházak elismerően fogadták a felszólítást, a kisázsiai tizennegyednaposok pedig hevesen támadták azt.

A zsinat levelet intézett az alexandriai egyházhoz is, amelyben tudatja az egyiptomi, líbiai és a pentepolei egyházak keresztyénéivel az örvendetes hírt, vagyis azt, hogy végrehajtották a húsvétünneplés időpontjának az egységesítését. Továbbá a zsinat levele arról is tudósít, hogy „az összes keleti testvéreink, akik ezelőtt a zsidókkal együtt ünnepelték a húsvétot, a jövőben együtt fogják ünnepelni a rómaiakkal, velünk és mindazokkal, akik velünk együtt ünnepeltek a régi időktől fogva.”19

Nagy Konstantin a zsinati határozattal kapcsolatban hangsúlyozza a szükségesség magasztos erkölcsi jellegét, mint isteni parancsot. A császár ezt írja: „Nagy bűn, hogy a nagy és szent ünnep, mely a halhatatlanság reményét ébreszti bennünk ne tartassák egyszerre, egy napon a világ keresztyénéinek körében. Méltatlan dolog a zsidó szokást követni az ünnep időpontjának

18Schaff, Philip -Wace, Henry: i. m. 524-525. pp .

19Dr. Zatiu, G.: Istoria controverselor paschale si deciziunea Consiliului I ecumenicu de la Nicea, Biserica Ortodoxa Romana, 1880. nr 4. 243-244. pp.