Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Tanászi Árpád: Húsvét- és naptárkérdés
Tanászi Árpád meghatározásakor, mely ünnep az összes közül a legnagyobb. Nem méltó követni azok szokását, akik bemocskolták kezeiket a bűntettek közül a legna- gyobbal, és akiknek lelke vak.” „Elvetve a szokásukat, a jövő nemzedék számára át tudjuk adni a húsvétünneplés hiteles arculatát, amelyet mi is követünk Jézus szenvedésétől máig. Nekünk semmi sem lehet közös a zsidó néppel.” „Csakugyan szégyenletes dolog ránk nézve, hogy hallanunk kell az ő dicsekvéseiket, mely szerint mi ezt az ünnepet nem tudjuk megünnepelni nélkülük.”20 Ugyanez a körlevél arról is tudósít, hogy abban az időben egy és ugyanazon évben a zsidók kétszer is megünnepelték a húsvétot. Konstantin nagyon határozottan kijelenti, hogy „Krisztus a mi megváltásunkra csak egyetlen ünnepet hagyott, és egy egyetemes egyházat rendelt. Gondoljátok meg, hogy milyen illetlen és csúnya dolog az, ha ugyanazon a napon egyesek böjtölnek, mások pedig ünnepelnek. Egyesek húsvétot ünnepelve vigadoz- nak, mások pedig szomorkodva böjtölnek. Ezért a Gondviselés azt akarja, hogy ez az ünnep szabályoztassék és egységesíttessék. Hiszem, hogy ezt mindnyájan meg fogjátok érteni. A legmegfelelőbb ünneplési mód a nyugati, déli, északi és egyes keleti egyházaké. Mindnyájunknak úgy tűnt, hogy ez a jó, és már kezdetben biztosítottam a zsinatot is, hogy ti ezt az egyhangúlag igenlett gyakorlatot el fogjátok fogadni. Örömmel fogjátok venni azt a gyakorlatot, amelyet Rómában, Afrikában, egész Itáliában, Egyiptomban, Hispániában, Galliában, Britaniában, Líbiában, egész Akhájábán, valamint az ösz- szes ázsiai, pontuszi, ciliciai egyházmegyékben követnek. Nektek nemcsak arra kell gondolnotok, hogy az említett területeken a legszámosabbak az egyházak, hanem arra is, hogy az a helyes, és hogy általában mindnyájan azt akarják, amit az ésszerűség megkövetel.” „Mi lehetne szebb és illedelme- sebb, mint az az ünnep, amely által elnyerjük a halhatatlanság reményét, valamint az, hogy mindenki ugyanazon formában élje és ünnepelje meg.”21 Végül a császár arra kéri a püspökségeket, hogy fogadják örömmel ezt a határozatot, mint szent igazságot, mert mindezt úgy kell tekinteni, mint ami Isten akaratából lett. Ezután ünnepeljen mindenki a rendelet szerint, amelyet kaptak, hogy virágozzék fel a hit, a békesség és az egység. A körlevélből kitűnik az, hogy eltérően a tizennegyednaposoktól a húsvétot: mindig vasárnap - sohasem egy napon és egyszerre a zsidókkal -, nem kétszer ugyanabban az évben, vagyis a napéjegyenlőség után kell ünnepelni. 20Popescu, N. Teodor: Problema stabilizarii datei Pastilor, Ortodoxia 1964. nr. 3. 342. p. 2iDr. Zatiu, G..: i. m. 248. p. 64
