Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Victor István: Oktass, hogy éljek!
'Victor István Oktass, hogy éljek! “Legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől. Akinek szárnya alatt oltalmat keresni jöttél!” (Ruth 2,12) Sokszor mondunk hasonló, szépen megfogalmazott jókívánságokat. Akár üresen, akár valóban kívánjuk valakinek, amit mondunk. De ritkán teljesedik is be a jókívánságunk, különösen olyan gazdagon, mint a Boázé. Ezért érdemes elgondolkodni rajta, sőt, azonosulni vele. Hadd legyünk ilyen, nem csak áldás-kívánók, hanem áldás-osztogatók is. I. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy Boáz őszintén kívánta ezt a jót Ruthnak. Hiszen ő éppen abban a pillanatban cselekedett is jót vele. Biztatta, hogy mindig az ő földjein szedegesse a kalászokat. Nemcsak olyan jót kívánt hát, ami neki nem került semmibe, hanem elkezdte azt a kívánt jót közölni is. Ellenkezőleg, mint a Jak 2,15. szerinti “jókívánság”: “Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, lakjatok jól...” Minden ilyen őszinte jókívánság mögött egy egyszerű tény van: aki így kívánt, kapott is (most ne használjuk a jutalom szót, maradjunk annál, hogy kapott). Ha Boázt azzal fogadták az aratók, hogy “áldjon meg téged az Úr!”, ennek már beteljesült része is volt, hiszen arattak, élvezték a mezejére adott áldást. Az, hogy szolgák köszöntek így neki, jelzi társadalmi rangját, tekintélyét. Isten kegyelmének az a gazdagsága, amit Krisztusban mutatott meg é5 gyakorol rajtunk, indít fel, hogy mi is jót, kegyelmet kívánjunk mindenkinek. Ebből a kegyelemből Boáz még nem sokat tudhatott, de az ígéreteket ismerte, várta. (Jövőbe-néző hitéről tanúskodik a sógorházasság törvényének betöltésére mutatott készsége is. Hiszen ez arra utalt, hogy minden izraelitának esélye van arra, hogy rajta keresztül származik majd Abrahámnak az a magva, akiben áldást kap a föld minden nemzetsége.) II.Az is jól látszik, hogy Ruth kívánta ezt az áldást (még mindig ne nevezzük jutalomnak). Hiszen sok akadályon keresztül elment Betlehembe érte. Földrajzi, nyelvi nehézségeken felül nyilván megértette, amit Naómi magyarázott neki Izraelben várható jövőjének akadályairól. Túltette magát a vallásváltoztatás ódiumán is (gondoljunk csak a mai áttérések “hitehagyás” képére). Főként azon a másik ódiumon, hogy Izrael Istenéről olyanoktól hallott, akik a Tőle kapott örökséget anyagi nehézségek miatt elhagyták. (Hogy az éhínség viszonylagos volt, mutatja, hogy sok más család ottmaradt Betlehemben, és kivárta, míg “meglátogatja az Úr az ő népét, hogy adjon nekik kenyeret”). Furcsa “misszió” volt ez, de Ruthnál eredményes! 5
