Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Tanászi Árpád: Húsvét- és naptárkérdés
HÚSVÉT - ÉS NAPTÁRKÉRDÉS a keresztyének életéből. E kérdéssel foglalkozó iratok egy része sajnos elveszett vagy megsemmisült. Az apostoli atyák korának első felében húsvétról mint ünnepről igazán az ázsiai, főleg a kisázsiai gyülekezetek esetében beszélhetünk. Ireneusz /140-202./ arról tájékoztat, hogy Polükarposz a húsvét ügyében járt Anicetus római püspöknél 35 évvel korábban /azaz 155 körül/, anélkül, hogy megegyeztek volna. Akkor még más volt a helyzet, mert a húsvét nem volt évi ünnep Rómában.3 A nyugati egyházban abban az időben Jézus feltámadása még nem nyerte el az ünnep jelleget. Valószínűleg elsősorban a vasárnapi istentisztelet részeként szerepelt. A kisázsiai gyülekezetek a legősibb módszerrel határozták meg a húsvét dátumát: egyszerűen együtt ünnepelték Jézus feltámadását a zsidókkal. A zsidók Niszán 14-én az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztek. Hierapoliszi Apollinarisz püspöktől származó töredékek igazolják a Niszán 14-i ünneplést: „Az Úr igazi paszkhája 14-e, a nagy áldozat, melyben a bárányt Isten Szolgája helyettesíti,...” 4 5 6 Idővel az egyházban különböző területileg korlátozott apostoli tradíciók kezdték áthatni egymást, mely folyamat zavarokat okozott. Ezek a különböző területről származó, egymást átható apostoli tradíciók szükségessé tették az egyeztetést. Hierapoliszi Apollinárisz első töredékében két csoportról tesz említést. Az első csoportba azok tartoznak, akik tudatlanságból vitatkoznak a kérdésről, a másikba azok, akik tudatosan vitáznak a húsvét dátumáról. A második csoport Mátéra hivatkozik, követelve a törvénnyel való összhangot. Akik Mátéra hivatkoznak, azok palesztinai tradíciót képviselnek, zsidó keresztyének. „Vannak, akik tudatlanságból eredően vitatkoznak ezekről a dolgokról, megbocsátható dolgot követve el. A tudatlanság nem büntetést, hanem oktatást kíván. Azt állítják, hogy !4-én fogyasztotta el az Úr a bárányt a tanítványokkal, a kovásztalanok nagy napján azonban már ő maga szenvedett, s Mátét idézik, aki így mondja, mert azt gondolják, e miatt nem egyezik elgondolásuk a törvénnyel, és úgy látják, hogy az evangéliumok egymás ellen támadnak.”3 Bód Péter szerint az első nagy ellentét a kisázsiai és római gyülekezetek között 148-ban kezdődött. 1. Piusz /140-154?/ római püspök 148-ban elrendelte /elmondása szerint az angyal rendelése alapján/, hogy a húsvét mindenkor az Úr napján legyen/’Bód Péter eme tudósítását sajnos semmilyen ránk maradt dokumentummal igazolni nem lehet. A húsvét kérdésében a nyugati és az ázsiai egyházak közötti nagyobb vitára és egyeztetésre 155 körül került sor. Polükárposz - akit bizonyos történelmi források szerint János apostol rendelt Szmirna püspökévé - Rómába 3 Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma Budapest, 1980. 342. p. 4 Vanyó László: i.m. 344. p. 5 Vanyó László: i.m. 343. p. 6 Bód Péter: Szent Heortokrates Pozsony, 1786. 71. p. 57
