Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Vadnai Zoltán: A tanítványok Márk evangéliumában
Vadnai Zoltán ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva."- mondja Jézus a 13,36-ban tanítványainak. És mit találunk a 14. részben? Hirtelen megvalósul a szituáció, az üldözés, amiről Jézus szólt nekik és vizsgázhatnak a tanítványok a tanítványsá- gukból. ypriyopeiTS = legyetek éberek, mondja Jézus a Gecsemáné kertben, mielőtt imádkozik, és a tanítványok elalszanak, ráadásul kétszer is. „Mikor fogva visznek titeket ne aggodalmaskodjatok"- mondja Jézus a 13,11-ben, de azt olvassuk az elfogatáskor, hogy „akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának" (14,50), és lezárul a 14. rész azzal, hogy Júdás árulása után Péter, az oszlopapostol háromszor megtagadja Jézust, még azt is, hogy valaha ismerte. Jézus azt mondja a vádlói előtt a 14,62-ben: „Én vagyok", Péter azt mondja a vádlói előtt: „Nem ismerem azt az embert." Ez a teljes csődje a tizenkettőnek. Azáltal még jobban kidomborítja az elbeszélő, hogy minderre Jézus nem sokkal azelőtt figyelmeztette őket. Júdás árulásának, a többiek elmenekülésének, Péter tagadásának a jelentősége azáltal is hangsúlyossá válik, hogy a 14. rész első felében Jézus mindhárom eseményt előre megmondja. Ezzel pedig az események megítélésében is irányítja az olvasót. Júdásról elmondja Jézus, hogy jobb lenne annak, aki elárulja őt, ha meg sem születik. Júdás árulásának súlyát növelik a szimbolikus cselekmények is, az asztalközösség Jézussal, a csók a Gecsemáné kertben. A tanítványok tehát rossz választ adtak Jézusnak, éppen az ellenkezőjét tették annak, amivel Uruk megbízta őket. És itt tulajdonképpen a végére is értünk annak, hogy végigkövessük a tizenkét tanítványt Márk evangéliumának tükrében. Péter tagadása után egyetlen versben találkozunk még velük, illetve a tizeneggyel, mikor a feltámadott Jézus megjelent nekik is, és "szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket." Ennyi. A tanítványok története katasztrofálisan ér véget az elbeszélésben. Az olvasó pedig, aki először elégedetten állapíthatta meg, hogy a tanítványok megtestesítik az ő hitét is talán, ők az igazi Krisz- tust-követők, szóval az olvasó, aki még Péter tagadása után is reménykedik talán valamiféle pozitív fordulatban, megállapítja, hogy ezektől a tanítványoktól bizonyos értelemben el kell határolódni és keresni egy másik utat, ami különbözik az övéktől, ha tényleg Krisztus tanítványa szeretne lenni. Bizonyos értelemben még a tanítványok számára is marad valami megnyitott lehetőség: Galilea. Minél messzebbre kerültek onnan, annál inkább csődöt mondtak. Jézus már az utolsó vacsorán azt mondta nekik, hogy előttetek megyek a feltámadásom után Galileába. Húsvét reggelén pedig rábízza ezt üzenetként az asszonyokra, hogy mondják meg Péternek és a többieknek. Hagy egy megnyitott ösvényt az elbeszélés, de azon már nem indulhat el az olvasó a szerzővel, és Márk a tanítványokat sem indítja el rajta. 32
