Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Vadnai Zoltán: A tanítványok Márk evangéliumában
Vadnai Zoltán Jézus személye, helyes ismerete is kérdése lesz ennek a szakasznak. Már a tenger lecsendesítésénél is: „Ki ez?" - kérdezik a tanítványok. A 6,14kk-ben pedig a sok találgatás: Keresztelő János, Illés, próféta stb. Mindenesetre van egyfajta ironikus távolság a tanítványok és az olvasók között. Az olvasó tudja, amit a tanítványok nem tudnak. Péter hitvallásával sem oldódik meg a dolog sem Péterre, sem a többi tanítványra nézve, nem válnak ezzel tökéletes tanítvánnyá, mutatja ezt az is, hogy Jézus ezután tanítja őket az igazi tanítványság lényegére (Ha valaki énutánam akar jőni...8,34kk). Lefelé a lejtőn A következő szakaszban a tanítványokról szóló tanítás Jézus háromszori szenvedésmeghirdetése köré csoportosul. Egy háromszor elénk tárt sémával van dolgunk, amelyek ezt az emfázist alkotják. Mindegyik esetben, mikor Jézus meghirdeti szenvedését, azt egy ellenállás, ellenkezés, értetlenség követi a tanítványok részéről (1. Péter magához vonja Jézust és elkezdi dorgálni. 2. De ők nem értették, hogy Jézus miről beszél. 3.Oly annyira nem, hogy vitatkoznak, ki ül majd jobb helyen Jézus dicsőségében.) Ezek után mindhárom esetben következik Jézus tanítása az igazi tanítványi létről. Itt főként két kérdés jön elő, ami valószínűleg problémája lehetett az őskeresztyéneknek, legalábbis a szerző így láthatta: az egyik a mártírium, az első szenvedés-bejelentés után, a másik a rangnak, a ki a nagyobbnak a kérdése, a másik két szenvedés-bejelentés után. A tanítványok eddigi vaksága, értetlensége, konkrét formát ölt a szenvedéstől való félelemben és a rang utáni vetekedésben. Azzal, hogy a fokozás legutolsó eleme a rangkérdés lesz, az mutatkozik meg, hogy a szerző számára ez itt a legerősebben hangsúlyozandó dolog. Ennek a kompozíciónak amellett, hogy az olvasó saját tanítványi létéről, a tanítványság jézusi értelmezéséről is bővebb információt kap, még két fontos hatása van az olvasóra a tizenkettővel kapcsolatban: 1. Jézus tanítását látva még szemléletesebb lesz a különbség a tanítványok eddigi cselekedetei és az „ahogyan kellene" között. 2. Még mindig fennáll a lehetőség, hogy mindezeket hallva megváltozzanak. Nyilván az olvasó a tanítványok további cselekedeteit Jézus e szavainak fényében fogja megvizsgálni. Ebben a szakaszban azonban a feszültségek Jézus és tanítványai között nem csak a szenvedés-meghirdetések kapcsán jönnek elő. Rossz fényt vet a tanítványokra az is, amikor nem tudják meggyógyítani az ördöngös beteget a 9,14kk-ben. Pedig eddig „gond nélkül" végezték az exorcizmust, amely Jézus által rájuk bízott feladat volt. Aztán a 9,37-ben Jézus ölébe vesz egy gyermeket és azt mondja: „Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be." Erre a tanítványok a 10,13-ban „megfed- dik" azokat, akik kisgyermekeket visznek Jézushoz, hogy megáldja őket. Az is ellentétes Jézus véleményével (9,38kk), amikor szinte önhatalmúlag eltil30
