Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - MEMOÁR - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete VII.
Dr. Horváth Rama lehetővé. Hiányzott ugyan a madártejes anyai kényeztetés, ami a 38 körüli láz esetén szokott működésbe lépni, de jó volt kinézni a friss levegővel ellátott meleg szobából a Kazinczy utcára, ahol a porhó tekervényeit újabbnál újabb mintákba rendezte a szél. Közel volt a temető, de senki nem gondolt arra, hogy a kórházakból oda is lehet jutni. Azt viszont megjegyeztem, hogy a lázkeltés praktikáit én soha nem gyakorolnám, mert a krétapor, a só a kávéba, vagy a hőmérő feldörzsölése a hazugságnak egyik megnyilvánulása és nem méltó az emberhez. Ugyanez a morális fék működött a puskázások kísértéseinél, amikor csodálni lehetett, hogy milyen könnyen túlteszik magukat némelyek, és diákcsínnyé varázsolják a közönséges jellemhibát. Később tudtam csak meg, hogy hazulról hozott örökségem, a puritán erkölcsiség olyan valami, amiért a világban nem osztanak kitüntetést. Ha van valakinek ilyen érzékenysége, azzal nincs mit dicsekedni, természetes adottságnak kell tekinteni, vagy talán még titkolni is lehet, nehogy valaki azt gondolja, hogy másoknál különb embernek tartja magát. Az is lehet, hogy az ilyen „akkurátus” ember egész életében szenvedni fog az emberek tökéletlensége és hitványsága miatt. Aki csak normális ember szeretne lenni, megütközve tapasztalhatja, hogy ennek nincs most szezonja, vagy nem is volt soha. Mégis, apáink világából jövet azt tapasztaltuk, hogy volt hitele az adott szónak, megvetésre méltóvá vált, aki csalt, hazudott, hamisított. Majd az emberség isteni normáit elvetették és lezüllött a társadalom oly mértékig, hogy szerencsétlennek érezheti magát az, aki ár ellenében úszik. Az Úr Jézus szenvedéstörténete kivételes mivoltában is azt igazolja, hogy világunkban szinte törvényszerű a megfeszítés, a kereszthalál. Ahogy az ének mondja: „Meghal a jó, ki hűség volt, s alázat / Az él, ki Isten hántására lázadt; / A vétkes ember sértetlen, / s bilincsben ott áll az Isten;” 340:5/ A bilincsről jut eszembe, hogy itt most átkapcsolhatunk oda, ahol már jártunk, s ahol a bilincset nem aszerint osztogatták, hogy ki mit vétett a társadalom ellen, hanem találomra, a veszélyesség szempontja szerint. A kis tyúktolvajok megkapták egy-két hónapos büntetésüket, míg a politikaiak évszámra bűnhődtek azért is, amit majd csak ezután követnének el, ha szabadon engednék őket. Eddigi eredményeik alapján megelőlegezték nekik a bilincset, ami csillogó ékszer volt már ahhoz képpest, amit még Rózsa Sándor, vagy Kazinczy viselt kufsteini fogságában. Akkoriban még Rózsa Sándor volt a híresebb lakó; a betyárság romantikáját valahogy 148
