Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - MEMOÁR - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete VII.
PÁLYÁNK EMLÉKEZETE VII. jobban vették és a turisták ma is őt keresik inkább. A politikai fogoly az a sajnálni való szerencsétlen, aki eszmék miatt szenved. Az a mániája, hogy SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG megvalósítható. Van valami — miért ne mondhatnánk - lebilincselő abban, ahogy kattan ez az ékszer, és láncon vezetik vele a rabot, mint egy kutyát. Felvezetés után leveszik, nem félnek már attól, hogy túszt ejt, vagy kiugrik az ablakon. Amikor esténként a Markéban „elbontottuk az ágyat” 23 személyre és a napközben fal mellé rakott koszos szalmazsákok a földre kerültek, olyan porfelhő' keletkezett, hogy alig láttuk egymást. Kis rácsos ablakunk nem győzte levegővel és egy szál villanyunk is elhomályosult. Ebben a félhomályban odajött hozzám az egyik zárkatárs, 56-os utcai harcos, aki megjátszotta, hogy neki „flepnije” van. Tudta, hogy kötelet kap, mert a fegyveres részvételt rábizonyították. Egyetlen reménye az volt, hogy elmeszakértő fogja megállapítani: beszámíthatatlan. Azt is tudta, hogy mindig van a zárkában vamzer, vagy más néven „tégla” beépítve, ezért ő úgy küzdött az életbenmaradásért, hogy egész nap hülyéskedett. Hangoskodott, bohóckodott, „műbalhékat” produkált. Ügye már több mint egy éve húzódott, volt ideje kidolgozni és rögzíteni a szerepét. Fél oldalas testtartás, réveteg tekintet, kiszámíthatatlan reagálás, bolondéria, időnként rohamok. Elkönyveltük csendes őrültnek, aki ha még egyszer kikerül is valami csoda folytán, már soha nem lesz tárgyalóképes, mert éjjel-nappal játszó szerepében végleg megmarad. Ez az .ember tisztelt meg bizalmával, amikor leült mellém a szalmazsákra és elferdült szájjal közölte:- Gyónni akarok. Először azt gondoltam, hogy most akarják valami szentségtelen játékba bevonni a teológust. A profán hajlamú viccelődök mindig szeretnek valami kis színjátékot alakítani. Ez a fajta népség katonaság készített Jézusnak is töviskoronát és hajlongott előtte, mint király előtt. Addig még nem tapasztaltam, hogy Jézus képviseletében valami megalázó gúnyolódást kellett volna eltűrnöm. Ellenkezőleg, nagyon is tisztelték a vallást. Odabent Jézusnak tekintélye volt. Kérték, hogy vasárnap tartsunk istentiszteletet. Amikor zárkabohócunk jött gyónási szándékával, egy pillanatra elbizonytalanodtam. Látva ezt a kérelmező, élesen és tisztán a szemembe nézett, és megismételte:- Gyónni akarok. Most komolyan... Összeszedtem magam, és valami ilyesmit mondtam:- Ne gyónjál itt senkinek, mert a falnak is füle van... 149
