Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Nagy Károly Zsolt: A szépség fogalma az Ószövetségben

A SZÉPSÉG FOGALMA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN

ellensúlyozva - a kutatók úgy interpretálják, hogy rámutatnak a zsidóság szellemi alkotásaira. Kétségtelen, hogy a szellemi alkotásokat nem feltétlenül lehet elemezni olyan szempontok alapján, mint a tárgyi alkotásokat, azonban a szellemi alkotásokban megfogalmazott, azokra érvényes és azokon megnyilvánuló szépség-ideál minden bizonnyal hasonlóképpen meghatározó a tárgyi alkotásokban is. így talán nem túlságosan elvetemült dolog a tárgyi művészetre alkalmazott, a mögött az ideált kereső interpretációs modelleket a szellemi alkotások felől vizsgálni.

Franz Boas a „Primitív művészet” c. írásában61 a művészet, az esztétikum kategóriájában a technológiát tekinti meghatározó tényezőnek. Az esztétikai tárgy olyan kézművesség terméke, melyben a mechanikai jártasság magas szintet ér el. Technikai virtuozitás, az anyag feletti hatalom birtoklása, és a művészi fejlődés teljessége szoros kapcsolatban áll. Boas modelljét természetesen nem lehet a maga teljességében kiterjeszteni az ószövetségi kor művészetére, lévén nem a „primitív” művészet kategóriájába tartozik, de „materiális” alapozottsága - hasonlóan Maquet-nek az „instrumentális forma” és „nem-instrumentális forma”62 fogalmai köré épített elméletéhez — az esztétikai felfogását, értelmezését, magyarázatát a technikai-technológiai felé tolják el. Bizonyításaik meggyőzőek - és ki vagyok én, kezdő antropológus hallgató, hogy kritizáljam azokat - mindazáltal nem feltétlenül általánosíthatóak annyira, amennyire az üdvös lenne. Különösen nem tárgyunkra nézve, mely a „nem-instrumentális” kategóriájának megragadását az Ószövetség talaján annyira nehezítő, „tartalom” és „forma” kaszeti leletek nyomán kénytelenek voltak átírni ezt a „tudományos” axiómát. Máskülönben az eddig megtalált leletek tanúsága egyre inkább afelé téríti a kutatók véleményét, hogy - akár az igen élénk egyiptomi kapcsolatok pozitív és negatív hozadékára is gondolhatunk — a tárgyi kultúra milyensége nem annyira technológiai-technikai, mint inkább „teoretikus” tényezőknek köszönhető'. Elég, ha pl. az alakábrázolás dekalogusbeli tiltására gondolunk (ld. 2Móz 20,4-5 és vonatkozásai).

61 In.: FRANZ Boas: Népek, nyelvek, kultúrák. Budapest, 1975, Gondolat.

62 ld. 15. jegyzet. A szerző' a „primitívnek nevezett népek” /Claude Lévi-Strauss/ esztétikai kategóriáit kutatva jut el e két fogalomhoz. Értelmét egy példán lehet leginkább szemléltetni. Eszerint adott egy benszülöttek által készített rizses fatál. Alakja kerek, ez megkönnyíti mind a belőle való evést, mind tisztántartását. Alján egy talp van, ez meggátolja felborulását. Oldalán egy vallásos szimbólum van, mely megóvja az étkezőt az ártó szellemektől. Mindezek az adott kultúrában a tárgy „instrumentális formáját” adják, azaz azon jegyeinek összességét, melyek instrumentumként történő használatából erednek. De az, hogy a tál formája teljesen kerek - amit kézzel elég nehéz megvalósítani -, hogy felülete teljesen sima, hogy pereme lekerekített, hogy a rajta levő szimbólum arányos és szabályos formájú; ez már nem magyarázható a tál eszköz-jellegéből, ezek már a „neminstrumentális forma” részei, s a tárgy esztétikai minőségét adják.

125