Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Békési Sándor: Egyház és kultúra

Egyház és kultúra

kell keresnünk, hogy higgyünk, hanem a hitet, hogy megértsünk”. A nagy szintézist később Aquinói Tamás kísérelte meg azon az arisztotelészi állításon, miszerint semmi sincs az értelemben, ami nincs meg először az érzékekben. Ez az összekapcsolási kísérlet lehetetlen lett volna, ha Arisztotelész a tudomány előtt nem nyit kaput a hitbeli feltevéseknek. „Az ember csak akkor tud valamit tudományosan, ha meggyőződés (pisztisz) is van benne, azaz ha ismertek előtte a legfőbb okok (arkhai); ha ezeket nem ismeri jobban, mint a végső következtetést, akkor csak véletlenségból lehet tudománya” (Nik.Eth. 1139b).

b) Krisztus a kultúra átalakítója

H. RICHARD NIEBUHR az egyház és a kultúra kapcsolatát éppen a kapcsolattípusok csoportosításával kutatja. Magát Krisztust és tanítását, tehát tulajdonképpen az evangélium igazságát vizsgálja a kútárához való viszonyában, s így öt alapvető típusra hívja föl a figyelmet2:

I. Krisztus a kultúra ellen. Jellegzetessége az oppositio Krisztus és a kultúra között. Eszerint Jézus a zsidó kultúrával is szembe helyezkedett a Törvény betöltése által, ahogy szemben állt a görögrómai kultúrával is. Ezt a szemléletet követték a középkorban a monasztikus rendek, elszigetelve magukat a világtól a Meteórák magasában. Ezen tolsztojánus oppositio mutatkozik meg a modern időkben a kapitalizmussal, a kommunizmussal, az ipari társadalommal, a nacionalizmussal vagy a történelmi egyházakkal szemben. Ez az ellentét még fordítottan is igaz: „nemcsak a zsidók, hanem a görögök, rómaiak, középkoriak és modernek; nyugatiak és keletiek is elutasították Krisztust, mert kultúrájuk fenyegetését látták benne”.3

2. A kultúra Krisztusa elnevezésben NIEBUHR alapvető agreement-et, egyezséget figyel meg Krisztus és a kultúra között. Ebben a szövetségben a kultúra birtokba veszi Krisztust, a kultúra nagy héroszaként, követendő példává teszi őt minden területen: tudományban, művészetben és társadalmi életben egyaránt. A kultúrprotestantizmusnak ezen a modelljén jönnek létre a nyugati civilizáció fokozatosan kiépülő demokratikus intézményei; sőt a földön megvalósítható millenizmusban egészen a marxi társadalom

2 Christ and Culture. London, 1951.

3 i.m. 20.old.

85