Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Békési Sándor: Egyház és kultúra
Békési Sándor elképzeléséig, illetve a keleti cézaropapizmusra jellemző állam és egyház szövetségéig jut el. 3. Krisztus a kultúra felett szemléletben a tomista szintézis kísérletét látja NIEBUHR. A mennyei és a földi világ áthidalhatatlan távolságában csupán kereséssel lehet kapcsolatot teremteni és az egységre törekedni. Keresni Istent azzal a logikai rendszerrel, amely Krisztusnak, a Logosznak felülről jövő ajándéka; keresni a jobb társadalmat azokkal a kegyelmi ajándékokkal, amelyek a végtelen Isten irányába végtelen kutatási vággyal a végső cél felé irányulnak, miközben a hasonlóan kereső Krisztus felülről lép be az emberi társadalomba. 4. Krisztus és a kultúra ellentmondásban van NIEBUHR szerint, amikor mindkettőjük szembenállása ugyanúgy megállapítható, mint az első típusban. Ez a dualizmus azonban nem von maga után határozott elszigeteltséget, ellenben a keresztyének számára annál több megalkuvást rejteget a világgal, mert a világ törvényei szerint kénytelenek munkálkodni, s önmaguk elhivatását Isten országának törvénye és a földi törvények feszültségében kell megélniük. NIEBUHR ezen erkölcsi dualizmuson alapuló típus megtestesítőjének Luthert tartja. 5. Krisztus a kultúra átalakítója. Mint az elnevezés is mutatja, e szemlélet szerint Krisztus állandóan jelen van a társadalom, tudomány, művészet alakításában azon emberek által, akiket elhívott erre a munkára. Az ember számára ez a feladat immár kötelező és felelősségteljes, hiszen a mennyek országa elközelge- tett, s a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését (Róm 8,19). Krisztus már ezen a földön munkálkodik övéi által, ezért az egyház és a kultúra nem az egyes ember, sem csoport, sem történelmi idő, hanem mint emberi teljesítmény, a kegyelem világán, Isten országán belül létezik. Augustinus, Kálvin és Jonathan Edwards dolgozta ki az evangélium igazságának ezen értelmezését. NIEBUHR a kultúra Krisztus által történő átalakításának két fontos teológiai alapját mutatja ki. Az egyik alapállás igen közel áll a dualistákéhoz, akik szerint az emberi munka és alkotás is a bűn alatt áll. Az embert saját dicsősége motiválja mindenfajta tettében, mely dicsőség az individualizmust, a korunkra oly jellemző „önmegvalósítás” törekvését gerjeszti. Ez mindenesetre Isten ítélete alá kerül, hiszen alapvetően Isten sem a maga hasznát keresi. Azonban mindemellett a kultúra is, bármennyire is bűnnel árnyékolt, Isten szuverén hatalma alatt van, és a keresztyéneknek az Úr engedelmességében kell munkálkodniuk benne. NIEBUHR a dua86
