Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Békési Sándor: Egyház és kultúra
Békési Sándor is, amely által valamilyen erkölcsi tartalom rajzolódik ki. A válaszok különbözősége és gyakran ellentéte, valamint a szellemtörténeti tapasztalatok feljogosítanak bennünket arra, hogy levonjuk a következtetéseket, és egy újabb válasz megfogalmazásának kísérletébe kezdjünk. 3. Válaszok: a) A kultúra elsősorban hiten alapuló ismeret A hit és a kultúra, azon belül a tudomány feszültségét THOMAS F. TORRANCE a hit és a látás (sight), valamint a hit és az értelem (reason) ellentétében mutatja ki (Belief in Science and in Christian Life. Edinburgh, 1980.). A hit olyan rejtett valóságra vonatkozik, ami nem látható, se nem tapintható. Pál apostol szavaival élve: „hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5,7). Ennek ellenére a hit valósága számunkra hozzáférhető, éppen a szó médiuma, Isten saját kijelentése által. Ki tudna erről hitelesebben beszélni, mint az Elveszett paradicsom vak költője, Milton, amikor így énekel: „The way to know were not to see but taste” (Samson Agonistes 1091). Sőt maga a látás gyakran akadálya, elválasztó fala a hitnek, hiszen a tudományos vizsgálónak önmagára, saját tapasztalataira kell támaszkodnia bizonyos tudás megszerzése érdekében: „hiszem, ha látom”. A hitben élő ember viszont Isten kijelentésének engedelmes hallgatása nyomán jut ismerethez és egyben látáshoz, lelki valósághoz (spiritual reality). Tegyük hozzá, hogy a miltoni taste ennek a lelki valóságnak a megízlelése, amely az ismerethez való eljutás feltétele. A hit és az értelem ellentéte is szembetűnő. Arisztotelész szerint az ismeret az értelem két logikai módszerével: rávezetéssel (inductio), vagy következtetéssel (syllogismus) szerezhető meg (Nik.Eth. 1139b). Ezeken alapszik napjaink tudománya is, mondja TORRANCE. A hit útja ellenben merőben más. „A ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” — olvassuk Pál apostolnál (lKor 2,5), s azt tapasztaljuk, hogy különbséget tesz szó szerinti bölcsesség (wordly wisdom) és az isteni fogalmak (divine term) között, melyek által a Lélek segítségével a valóság és nem egy szubjektív állítás fogalmazódik meg. A patrisztika korának felfogását ebben a tekintetben Ezsaiás figyelmeztetése határozza meg: „Ha nem hisztek, sohasem értetek” (Ezs 7,9). Augustinus, aki óriási szerepet vállalt a hit és az értelem szintézisének megvalósításában, hasonlóan vélekedett: „Nem a megértést 84
