Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Békési Sándor: Egyház és kultúra
Békési Sándor rát hozzon létre. Bizton állíthatjuk, az ítélet konverzióját elvetve, hogy ahol nincs kultúra, ott egyház sincs; s ahol nagy a kulturá- latlanság, ott az egyháznak az isteni mandátumban betöltött felelőssége esik ítélet alá. „Mert abban - mondja Dietrich Bonhoeffer -, amit az ember itt isteni megbízásként végez, a meny- nyei világ képmása jön létre, amely azt az embert, aki felismeri Jézus Krisztust, amaz világra emlékezteti.”1 Az evangélium igazsága és a különböző korok odafordulása ehhez az igazsághoz elválaszthatatlan egymástól, mely kapcsolatot egy-egy kor kultúrájában lehet leginkább felfejteni. Az evangélium igazsága és a történelmi helyzet találkozásában ezért az egyház és a kultúra viszonyát vesszük vázlatosan szemügyre a következőkben. Az egyház és a kultúra együttléte azonban egyáltalán nem problémamentes, hanem gyakran feszültségekkel teli szembesülés. Gondoljunk az üdvtörténet kiemelkedő példáira: a próféták és üzenetük sorsára, vagy a megtestesült Ige, Jézus Krisztus kereszthalálára. Viszont az evangélium igazságának győzelmével, az eljövendőre utalva, az egyház és az emberi kultúra számtalanszor feltámadott, s újjászületett. 2. Kérdések A kultúra fogalma manapság már annyira relativizálódott, hogy látszólag nemcsak különböző ideológiák „Kulturkampf’-jába belefér, hanem minden ideológiától függetlenül is elképzelhetőnek tartják. Emellett valamit is magára adó politikai hatalom, vagy társadalmi mozgalom okvetlenül a kultúra támogatását is programjába tűzi. Már e látszólagos függetlenségében és kiszolgáltatottságában is nehéz lenne meghatározni a kultúra mibenlétét, nem is beszélve arról, ha a keresztyén vallás viszonylatába helyezzük. Az európai kultúrát sokan a keresztyénség kétezer éves tevékenységének gyümölcseiben látják; mások a profán világ hívsága- ként az igazi hitélet ellenségének tartják; ennek fordítottjaként pedig többen Voltaire szavai mögé sorakozva - „une bonne religion honnet, mórt de ma vie!” -, a kultúra érdekében fölöslegesnek tartanak minden egyházi beavatkozást. Valóban, Jézus nem beszélt a kultúráról. Valóban nem beszélt? A Krisztus követése kizárja a kultúrát? A kultúra művelése pedig hitetlenné kell hogy tegyen? 1 Ethik. München, 1992. 57.old. 82
