Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Békési Sándor: Egyház és kultúra

Egyház és kultúra

Vagy megfordítva: elképzelhető egy egységes kultúra abszolút igazság nélkül? Márpedig csak az egységes, minden részében harmonizáló kultúra nevezhető' kultúrának.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy a napjainkban megfogalmazott kultúrfogalmakkal; a tudományokkal és a művészetekkel nehezen tudjuk megközelíteni Jézust. Modern vagy poszt-modern jelenségnek is tarthatnánk ezt, de vajon nem éppen az a baj, hogy saját kultúra-eszménkbe akarjuk befogni, begyömöszölni őt? Utána rohanunk az úton, s kiáltjuk: „Követlek téged, Uram, bárhová mégy!” Jézus erre ezt válaszolja: „A rókáknak barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania” (Luk 9,57-58). Hol itt a kultúra és az abból fakadó komfortos környezet? „Ha valaki énhozzám jő és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Luk 14,26). Hol itt a kultúra, ahol gyökeresen szakítani kell minden családi és hagyományos kötelékkel, sőt még önálló ítéletünkkel és egzisztenciánkkal is? Amikor a tanítványok a jeruzsálemi templom csodálatában hozzá mentek, így válaszolt nékik Jézus: „Nem látjátok-e mindezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romoltatik” (Mt 24,2). Hol itt a kultúrára való utalás, amikor az ősök évezredes hagyományán felépült, vallásos életük legmeghatóbb összefoglalására, a templomra minden szent - tehát Istennek fenntartott - faragásával, oszlopával, arany borításával, tarka kárpitjával, tündöklő gyertyatartójával, zsoltárokat visszhangzó falaival, tudós szellemiségével, s magával a szentek szentjével együtt ez a válasz: „nem marad itt kő kövön”? Ebben a jövendölésben van-e értelme és jelentősége a kövek és téglák egymásra rakásának? „Ha valaki utánam akar jőni, tagadja meg magát és vegye föl a keresztjét és kövessen engem” — mondja Jézus máshol (Márk 8,24). Vajon Jézus Krisztus követésében hol marad helye a kultúrának, ha mindent levetkőzve, még a személyes karaktert is megtagadva, a kereszthordozás passiója az egyetlen út? A kultúra fejlettsége hogyan viszonyul a valódi keresztyén élethez? Talán fordítottan?

A kérdéseket még sorolhatnánk, de felesleges, a dilemma ezernyi változata ismert az emberi viselkedésekben, templomépítés és díszítés kapcsán; művészet, irodalom, tudományos munka, vagy akár a liturgia művelésekor. A válasz mindenképpen hitvallás Valaki, vagy valami mellett; az evangélium igazságának artikulá- lása és leképzése környezetünkben, s ezzel együtt kultúra- és történelemformálás. A válasz egyben Isten és ember meghatározása

83