Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Börzsönyi József: A berit szó eredete

A BERIT SZÓ EREDETE részletet. Azt a következtetést vonja le belőle, hogy az áldozati állatnak há­rom évesnek kell lennie, ezért - úgy véli - itt egy korábbi áldozati törvény maradványaira találtunk. Az lSám 1,24-ben találkozunk ismét ezzel. Ezért az áldozati törvényeknek ezt a változatát Silóhoz köti. Ezzel ellene mond annak a véleménynek, amely a Gén. 15-öí a 7. századból való leírásnak tartja /Straeck, Hoftijzer/. Az áldozati törvény ilyen vonatkozására alapozva jóval korábbinak tartja, s álláspontját abban látja megerősítettnek, hogy a leírásból hiányzik a deuteronomiumi kifejezésmód. Loewenstamm fejtegetései is azt mutatják, amit Ernst Kutsch is ál­lít24, hogy ti. a szövetségkötés szimbolikus cselekedetéből eredetileg az ál­dozat motívuma teljesen hiányzott. Erről mások is hasonlóan vélekednek. /F. Mühlau, W. Volck, J.J.P. Valeton, R. Kraetzschmar, P. Karge, G. Quell, G. von Rad/. 1 Különböző elképzelések vannak arról is, hogy mit is jelenthetett ere­detileg a szövetségkötésnél az a szimbolikus cselekedet, hogy ejfy állatot vagy állatokat vágtak ketté, és a kettéhasított darabok között áthaladtak. Van­nak, akik arra gondolnak, hogy az állatok kettévágása a szerződő felek meg­egyezését jelenti /C.F. Keil, G.F. Oehler/, de ez a vélemény egyáltalán nem áll meg a Jer 34,18 esetében. J. Elenninger amellett száll síkra, hogy a szétvá­gott állatokkal történő jelképes cselekedet a partnerek misztikus- sakramentális egyesülését jelenti.25 Nem látszik azonban ez sem valószínű­nek, mivel a Jer 34-ben és a Gén. 15-ben is csak az egyik fél megy át a szét­vágott állat darabjai között. Olyan felfogással is találkozhatunk, hogy a kiol­tott élet egész szakrális életereje azé lesz, aki a szétvágott állat részei közé lép /W. Robertson Smith, J. G. Frazer, E. Biberman/. E Zoili a Gen. 15,9-10.17 értelmezésében odáig elmegy, hogy a tűz, véleménye szerint, a húsnak csak egy részét emészti meg, a többi rész pedig isteni erőt vesz fel, és így szolgál szakrális étkezésre.26 A jelképes cselekedetnek mégis inkább az az értelme, hogy az, aki keresztülmegy a szétvágott állat darabjai között, ha ígéretét, vállalt kötelezettségét nem teljesíti, akkor a szétvágott állat sorsára jut. A Jer 34 összefüggésében ez teljesen el is fogadható. A Gen. 15 esetében csak messzemenő antropomorfízmus esetében lehet erről szó. Az ilyen értelmezés megtalálható már Rashinál, és igen sokan követik őt ebben. Párhuzamok találhatók ehhez a magyarázathoz a klasszikus ókorban, pl. Pliniusnál27, de Izráel környezetében is. Pl. a 17. század első feléből maradt fenn egy szerző­dés a Jamhad-i Abba-An és az Alalah-i Jarimlim között, ahol egy állat megölésének demonstrálása kifejezetten eskütétellel kapcsolódik össze. Eb­24 Kutsch, Ernst: KARAT BERIT "Eine Verpflichtung festsetzen." In Wort und Geschichte. Neukirchen-Vluyn,, 1973. 121-127. pp. 25 Henninger, J.: Was bedeutet die rituelle Teilung eines Tieres in zwei Hälften? Biblica. 1953. Ezt a felfogást azonban már megtaláljuk B. Duhm Jeremias kommentárjában is 1901- ben. 26 Zolli, I.: L'alleanza sacra nella letteratura antico- e neotestamentaria. Rivista di Antropologia 30. 1933-1934. 27 Richard Kraetzschmar tárgyalja ezeket a párhuzamokat i.m. 44-45. pp. 19

Next

/
Thumbnails
Contents