Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Börzsönyi József: A berit szó eredete
Dr. Börzsönyi József foedus respondet locutionibus lat. icere, ferire, percutere foedus, gr. öpKia xépvEiv, xépveiv anovSáq , chald. gezar qejam, syr. psq dj’tjqj Hos. XII. 2., quae quidem omnes a mactatione et dissectione hostiarum atque de ritu inter hostias dissectas transeundi in doederibus pangendis usitato repetitae sunt.”21 Az állatok szétvágása egyrészt áldozati állatok levágását jelenti, másrészt egy szertartás előkészítését. A magyarázók később csak az áldozati állat levágására gondoltak. E. König azt mondja róla, hogy a ITD jelentése ez: levágni, nevezetesen egy szövetség megerősítésére bemutatandó áldozati állatot.22 Ezt az értelmezést már csak az is kétségessé teszi, hogy a mr> sehol sem használatos az áldozati állat levágásának jelölésére. Csak a Jer 34,18-ból és a Gén. 15,10-ből következtetnek erre a jelentésre. Ezeken a helyeken pedig vitatott az, hogy az itt említett állatok áldozati állatok voltak- e. A Jer 34,18-ban valóban egy állat kettévágását jelöli a n~D ige, de arról itt szó sincs, hogy ezt az állatot áldozat bemutatására használták volna. A Gén. 15-ben már komplikáltabb esettel van dolgunk. Az áldozat motívumai összekeverednek a szövetségkötési szertartás szokásával. S. E. Loewenstamm elemezte a Gén. 15-öt ebből a szempontból.23 Először is különösnek találja a levágott állatok sokaságát. Mi magyarázza, hogy ennyi állatot kellett levágni? Miféle szertartás ez? Aztán felfigyel arra, hogy a galambokat nem hasították ketté. Ezt még külön hangsúlyossá is teszi a szöveg. Nem vezethető le minden, amit ez a történet leír, a szövetségkötés szimbolikus cselekedeteiből. Hivatkozik Loewenstamm arra, hogy már a 13. században Machmanides arra a következtetésre jutott, hogy itt a Pentateuch áldozati törvényeire történik utalás. A modern írásmagyarázatban is helyet kap ez a felfogás /Johannes Pedersen, Martin Buber/. Félrevezető is lehet azonban, ha azt sugallja, hogy a szövetségkötésnek különösebb köze volna az áldozati törvényekhez. A szövetségkötés és az áldozati rend két egymástól független dolog. A szöveg ősi formáját a jeremiási leírás segítségével állapítja meg Loewenstamm. Állításának helyességét látja abban is, hogy az emésztő tűz csak a szétvágott állatok között ment át, a galambokat pedig érintetlenül hagyta. A Jubileumok könyve /14,11/ még egy lépéssel tovább megy a Genesis 15-nél. Ott már nem egymás mellett van az áldozat és a szövetségkötési szertartás, hanem a Genesis elbeszélését teljesen áldozatbemutatásnak írja le. A Genesisben még jelen van a szövetségkötés jelképes cselekedete, de teológiai fonákságokat eredményezne ezt a jelképes cselekedetet Isten és ember közötti szövetség- kötésre átvinni. Ezért a jelképes cselekedetet a Genesis leírása igyekszik elmagyarázni. Ennek a folyamatnak az utolsó lépése a Jubileumok könyvében van. A Gén. 15 korának meghatározására is felhasználja Loewenstamm ezt a 21 Gesenius, Wilhelm: Thesaurus Philologicus Criticus Linguae Hebraeae et Chaldaeae Veteris Testamenti. Lipsiae, 1829-1839. 718. p. 22 König, E.: Hebräisches und aramäisches Wörterbuch zum Alten Testament. Leipzig, 1910. 189. p. 23 Loewenstamm, S.E.: Zur Traditionsgeschichte des Bundes zwischen den Stücken. Vetus Testamentum. 1968. 500- 506. pp 18
