Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Pásztor-Kupán István: Kicsoda az "Aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz?"

Pásztori-Kupán István

májaként szerepel. így a evcoaiq (jmaiKTi (amely Kalcedon értelmében verbális eretnekség) Kürillosz számára egyenértékűvé vált a evoúGic; DTtocrcoaiKri-vel (amelyet azonban Kalcedon is szentesített). Kürillosz ugyanakkor óvakodott az antiochiaiak által kedvelt fogalomtól, a JtpOGOmov-tól, mert úgy vélte, hogy az csupán látszólagos és nem valóságos egységet biztosít Krisztus személyének. Ót valószínűleg a teljesen más értelmű 7upo<JCú7tlov (=színházi álarc) jelentése zavarta meg, noha mind Theodorosz, de különösen a kortárs Theodorétosz teológiájában a 7tpoacú7tov a latin persona megfelelője volt.

Ezzel szemben az antiochiaiak következetesen kitartottak az egy személy-két természet gondolata mellett, noha Efézus előtt és után csak ritkán használták a tmoaxaatg kifejezést, részben azért, mert Kürillosz - a niceai Szentháromságtan és a kappadókiai atyák által bevezetett megkülönböztetések ellenére - a moaxamq-t nagyjából a (jnxJlq-szel rokonította. A "UTtoaxocGiq mellőzésének másik oka az antiochiaiak szír anyanyelvűségében keresendő. Az óegyházi szír nyelvterületen a következő kifejezések kaptak krisztológiai szerepet:

> kyono vagy kyana, amely részben az otxJiot, részben pedig a (jmoic megfelelője;

> qnomo, amely jelentésében a uftOCTxaaiq-hoz áll közel;

> farsofo vagy parsopa, amely a görög TtpoacoTtov fonetikus átírása.

Megjegyzendő, hogy a szír nyelv gondolkodása értelmében minden kyono-nak megfelel egy qnomo, sőt a kyono nem is létezhet a saját qnomo-ja nélkül. Ez görögre fordítva azonban azt jelentené, hogy minden (jmcnq-nak megfelel egy mooxaatt;, ez pedig már krisztológiailag helytelen. Az antiochiaiak kompromisszumos megoldása tehát az volt, hogy írásaikban mellőzték a qnomo, azaz a UJioaxaaiq használatát (hogy ne kelljen Krisztusban két qnomoról beszélniük), s ezzel egyidőben a természet kifejezésére a kyono-t, a személy meghatározására pedig a görögből kölcsönzött Ttpoaomov- t, azaz a farsofo-t alkalmazták. Ez ugyan krisztológiailag helyes volt, de a (ttot PTtoaxaatq, sőt a p.ioc (jmaiq mellett kardoskodó Kürillosz minduntalan azzal vádolta az antiochiaiakat, hogy a £V TtpoaoűTüOV alapján Krisztusban csupán látszólagos személyi egységről beszélnek. A kyono és a qnomo fent vázolt kapcsolata alapján magyarázható a szír monofizitizmus kialakulása is, hiszen ha Kalcedon egy tmOüXOCGlq-ról (azaz egy qnomo-ról) beszélt, akkor

36