Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Pásztor-Kupán István: Kicsoda az "Aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz?"

Pásztori-Kupán István

(OtxJia) isteni, mert Ő természet szerint (Kata (jnxrív) más, mint az Atya, aki a maga természetében eleve mentes a szenvedéstől.

A 325-ös niceai első egyetemes zsinat elítélte Areiosz tanait, és a híressé vált OflOOWiOq kifejezést alkalmazta Areiosz csupán egyetlen, de lényeges jótában különböző op-OiOPcnoq terminusával szemben. Az Atya tehát egylényegű a Fiúval. Ebből azonban a (jnxnq és az oixTia rokon értelme miatt egyesek azt következtették, hogy az Atya is részt vett Krisztus szenvedésében, hiszen lényege és természete szerint azonos Ővele. Ezek voltak a későbbi ún. „patripasszianusok”, akik Areiosszal együtt tulajdonképpen a keresztyén egyház történetének új szakaszát indítják el: a zsinati viták és hitvallásalkotások korát.

Meg kell jegyeznünk, hogy a niceai 0|J.00\)Gi0c-t a latin egyházi irodalomban tévesen fordították consubstantialis-szal, hiszen a substantia elsődleges értelme szerint a tmoaxaGic;, nem pedig az OixJta megfelelője. A OliOOWiOq fordításának coessentialis-ra való helyesbítése azonban elmaradt, ehelyett inkább a 'üTtoaxaaiq számára kerestek új kifejezést a latin atyák a subsistentia fogalmának bevezetésével. Ez sajnos nem bizonyult jó megoldásnak, mert sokan változatlanul mind az otxjia-t, mind pedig a mtoaxaGiq-t substantiával fordították, noha a Nicea nyomán kialakult Szentháromságtan értelmében Isten egy OPClCt, egy (jmaiq, de három moaxaaeiq és három JtpoaooTta. Az ötödik század krisztológiai vitái során ez a gyakorlat még több zavart keltett hiszen Kalcedon értelmében az otxjicx és a unoaxaaic szintén nem szinonimák: Krisztusban ugyanis két onaia van, de O csupán egyetlen moaxaatq. A latin terminológiát később sem korrigálták, úgyhogy még a XIX. században a görög atyákat latinra fordító Angelo Mai bíboros is substantiával fordítja a Kalcedon óta ellentétes értelmű két görög kifejezést.

A konstantinoszi fordulat dogmatörténeti szempontból is döntő változást eredményezett, hiszen az üldözés miatt addig egymástól többé-kevésbé elszigetelt egyháztestek zavartalanul építhették fel a maguk belső teológiáját, melynek úgymond globális egyeztetésére a negyedik század első feléig intézményes formában nem volt lehetőség. Ebból szükségszerűen következett az is, hogy mire 325- ben az első egyetemes zsinatot végre összehívhatták, ott nem pusztán egy mindenki által elfogadható és követhető hitvallást kellett megfogalmazni, hanem a már meglévő bajt illetve bajokat kellett sürgősen orvosolni. Sarkítottan fogalmazva: az egyetemes zsinato28