Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Geréb Zsolt: A misszió kérdése az első Thesszalonikai Levélben

A MISSZIÓ KÉRDÉSE AZ I. THESSZALONIKAI LEVÉLBEN apostol tudja azt, hogy a szenvedés Isten rendeléséből van. A ta­nítványok számára a megpróbáltatás ezért nem idegen állapot. Az apostol vállalta a háborúságot Isten országáért, mert tudta azt, hogy ezek a Krisztus iránti elkötelezettségét, szolgai engedelmes­ségét igazolják.- Missziói tudatára utal a második fejezet végén, ahol arról be­szél, hogy Krisztus visszajövetelekor a gyülekezettel együtt fog megjelenni Isten trónusa előtt. A thesszalonikai gyülekezetét örö­mének és dicsekedése koronájának nevezi, mert az ítélöbíró elé egy élő közösséget fog vezetni. Abban reménykedik, hogy a dicsőség Ura koronával fogja megjutalmazni missziói tevékenységéért a paruzia napján (2,19-20). 2. Munkatársai küldetése Missziói szolgálatát Pál nem egyedül végezte, hanem a munka­társak segítségével. Nem a magányos farkas módjára járta térítői útjait a pogány országokban. Mai kifejezéssel élve Pál a csoport- munka híve volt.3 Leveleiben több tucat nevet említ, akik a különböző gyülekezetek alapításában és gondozásában partner­ként mellette állottak. Ezáltal követte Jézus utasítását, aki tanít­ványait kettesével küldte ki a missziói munkára (Márk 6,7 par). Munkatársainak ő maga ad megbízatást, ő maga küldi ki őket az egyes városokba, a Krisztushoz tért atyafiak erősítésére. Ezt a gyakorlatot követi a thesszalonikai gyülekezet esetében is. Az első levél harmadik fejezetében arról számol be, hogy athéni tartózko­dása idején elküldte Timótheust a makedón városba, hogy vigasz­talja a magukra maradt keresztyéneket (3,2.5.) Itt használja a pempo igét, amely az apsotelo kifejezéssel együtt a missziói tevé­kenység terminus technicusa lett (a latin mittere megfelelői). Fia­tal segítőtársát azzal a feladattal bízza meg, hogy a pásztor nélkül maradt nyájat felkeresse és erősítse a hitben. Beszéde és példája által kellett, hogy bátorítsa őket, hogy a próbák között megálljá­nak a reménységben, szilárdak legyenek a kísértéssel szemben, és állhatatosan járjanak a megkezdett úton.4 Az első Thesszaalonikai levélben két munkatársáról tesz emlí­tést: Silvánusról és Timótheusról. Mindketten elkísérték az apos­tolt a második térítői útjára (ApCsel 15,40 )és mindketten részt 3 v.ö. J.Gnilka: Paulus von Tarsus. Herder. Supplementband. 1996. 144.1. 4 Geréb Zsolt: Az első thesszalonikai levél magyarázata. Református Szem­le. 1977.468-472 11

Next

/
Thumbnails
Contents