Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Füsti-Molnár Szilveszter: Csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót
Csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót bűnbeeséskor elveszített.17 Ahhoz, hogy elégségesen megérthessük az illumi- náció tant, vissza kell mennünk az ágostoni a teremtéstörténet-értelmezéshez. Teremtett és nem teremtett világosság Ágoston a teremtés leírását nagyon komolyan vette. Számára ez nem egy fikció, hanem a keresztyén hitet megalapozó szilárd és hiteles tudósítás. A kezdetet kétféleképpen értette és magyarázta: 1) átvitt, szimbolikus értelemben és 2) szó szerint. Átvitt értelemben a teremtés nem volt más, mint Isten Igéje (Szava), a nem teremtett Bölcsesség, és Világosság, az örökkévaló Logosz (pre-egzisztens Krisztus), Akiben és Aki által nyer értelmet minden teremtmény.'8 Szó szerinti értelmezésében a kezdet az idő kezdetét is jelentette. A kérdés itt az, hogy ez a kezdet a teremtés kiindulási pontját jelenti-e, mint a teremtés része, vagy ez a kezdet az időiség felett áll? Ágoston hangsúlyozza, hogy minden kétséget kizáróan a világ teremtése nem időben következett be, hanem az idővel egyetemben.19 Ebből a feltételezésből logikailag máris arra következtethetünk, hogy nem beszélhetünk időről a világ teremtését megelőzően, hiszen az idő létezéséhez szükség van a teremtett világra. A De civitate Dei-ben arra is rámutat, hogy Isten mindent egyazon „időben” teremtett, és a teremtmények megjelenése és elrendezése történt meg az idő keretein belül, ahogyan az előttünk van a hat nap leírásában.20 Mindennek, ami láthatóvá vált, megvolt az „elrejtett magja, őscsírája” abban az Istenben, Aki nem köthető az időhöz, hiszen Isten maga az idő felett álló létező.21 Ez a láthatatlan „csíra” vált láthatóvá a létezésben, mint amit Isten beoltott az anyagba. Ez az értelmezés hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megoldjuk a teremtett és nem teremtett világosság problémáját. Az egyik kérdés ott merül fel, hogy hogyan beszélhetünk világosságról az égitestek megteremtése előtt, ami csak a negyedik nap eseménye. Ha az ágostoni gondolatmenetet követjük, akkor időbeli különbség nem áll fenn a teremtésen belül, csak a megjelenésben. így a világosságot Istennel azonosíthatjuk, Aki maga a teremtést megelőző Bölcsesség, az örökkévaló Fiú és Lélek. A teremtett valóság létezése mindent megelőzően azonos lesz az isteni egziszten17 Perczel István jogosan veti fel az itt jelentkező problémát, miszerint Ágoston elképzelése az antik filozófia szempontjából képtelenségnek tűnik. A tétel megfogalmazásának értelmezése ugyanis azt jelenti, hogy a létezés bizonyos szintjén álló valóság csak valami vele azonos szintű valóság számára válik láthatóvá, és megismerhetővé, (uo. 67. p.) 18 Ágoston: Vallomásoké árosi István fordításában (Gondolat, Bp. 1982) XIII. könyv 5/6. 426-27. p. 19 St. Augustine: City of God, angolra fordította: Henry Bettenson (Penguin, 1972) XI. 6. 435. p. 20 uo. XI. 8. 437-38. p. 21 Vallomások, XII. 15. 395-398. p. 105
