Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Füsti-Molnár Szilveszter: Csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót

Füsti-Molnár Szilveszter ciával, továbbá a fizikai értelemben vett fény elválaszthatatlan lesz a Vilá­gosságtól, aki maga Isten. Erezhetjük a különbséget, ami abban mutatkozik meg, hogy a teremtett fény a szem számára válik láthatóvá, míg a Világosság a maga teremtettlenségében a lélek számára válik csak érzékelhetővé. Ágos­ton felhívja a figyelmünket arra, hogy a kétféle (fizikai és nem fizikai) vilá­gosság között óriási minőségi különbség áll fenn, hiszen a Világosságnak ebben az értelmezésben csak szimbolikus jelentése van előttünk, mely Isten tulajdonságának (lényegének) egyik leírására alkalmas, ugyanakkor a fizikai értelemben vett fény (és minden teremtmény) forrását tekintve Istenre vonat­koztatható.22 Érdekes itt megfigyelni azt, hogy Ágoston gondolatmenetében a fény mint teológiai fogalom, szimbólum válik jelentőssé, és eközben szinte teljesen elveszíti fizikai karakterét, és Istenről ad számunkra információt. Vajon beszélhetnénk bármilyen szimbolikus megfogalmazásról, hogyha elő­ször nem tapasztalnánk meg a fény fizikai jellemzőit? Persze, hogy nem, ezért csak a fény érzékelése teszi lehetővé számunkra, hogy azt később el­vont, absztrakt formában Istenre vonatkoztassuk, és beszéljünk a teremtés első három napját bevilágító isteni világosságról. Több szempontból is fontos lesz, ahogyan Isten számára is az volt, hogy a negyedik napon megteremtse az égitesteket, mint a fizikai fény forrásait. Elsődleges szempont, hogy lássuk a különbséget Teremtő és teremtmény, a kétféle világosság között, ami ké­sőbb más fogalmi aspektusokra is nagyon jól alkalmazható lesz. Ilyen például a bölcsesség, a teremtett és nem teremtett, ami szintén a fény analógiája sze­rint elkülöníthető a (teremtett) intellektusra, ami azonban gyökereit tekintve mindvégig a bölcsességnek a része, és magára a Bölcsességre. Ugyanígy határozható meg az erény, igazság teremtett és örök formája, mint ami Isten­ben van. Láthatjuk, hogy a Világosság, Bölcsesség, Igazság, a Teremtő egy és ugyanaz az Isten, Aki mindent életre hív, Aki megvilágosít bennünket. Ez lesz majd az a fő koncepció, ami a megvilágosodás tan alapját képezi.23 22 uo. X. könyv 291-303. p. 23 Itt a Kedves Olvasó joggal hiányolhatja, hogy a fény, illetve világosság meghatározásánál nem beszéltem a sötétségről. Ágoston a De civitate Dei-ben foglalkozik a világosság és a sötétség elválasztásával (XI. 19.), ugyanis a világosság teremtett valóságán belül is felállít egyfajta hierarchiát, és a teremtett fényt először az angyalok világára vonatkoztatja, akik ezzel a fénnyel jöttek létre. Az angyalok azonban szabad akaratukból következően fel is lázadhattak Isten ellen. A sötétség és a világosság így nem másnak a szimbóluma, mint a tisztának és a tisztátalannak a szétválasztása, úgy az angyalok világában, mint az emberekében. Ebből arra következhetünk, hogy az emberek értelme és lelke ugyancsak a világossággal teremtetett. Mindennapi tapasztalataink elégségesen meggyőznek bennünket arról, hogy az ismereteink sötétséghez is vezethetnek, a bűn következménye miatt. A sötétség a fény hiányát jelenti, ami átvitt értelmében a mi szabad választásunknak a következménye. Ebből az állapotból a meg­világosodás nem mást jelent, mint a teremtés helyreállítását, Isten céljának beteljesítését, a megváltást. 106

Next

/
Thumbnails
Contents