Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Füsti-Molnár Szilveszter: Csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót
Füsti-Molnár Szilveszter és társadalmi problémák tekintetében másfelől azonban azzal is számolnunk kell, hogy az istenhitnek túl kell mutatnia az egyéni és társadalmi problémákon. Nagyon óvatosnak kell lennünk abban a törekvésben, hogy világossá tegyük Isten szerepét a világban, mert megvan a veszélye annak, hogy Isten igazi létét elhomályosítsuk. Hiszen ha Istenre csak problémáink és előttünk tornyosuló feladataink tekintetében lenne szükségünk, akkor ez a kapcsolat könnyedén érdekkapcsolattá válhatna, és így a lényeg ugyancsak felismerhetetlenné válna. A mi istentanúságunk alapvető jegye, hogy „tudjuk”, Isten minden vágyakozásunkat és keresésünket megelőzve van jelen az életünkben. 0 az, Aki egészen váratlanul felkelti bennünk ezeket az érzéseket és nem remélt módon be is teljesíti azokax. Ki ez az Isten? Megismerhető-e? Ha nem, miért nem? És ha igen, milyen mértékben és hogyan? Mennyire lehet ebben segítségünkre a filozófia? Számtalan úton és módon megközelíthetők ezek a kérdések. A legbiztosabb választ maga Isten adja meg számunkra az Ő Kijelentésében, az írottban és Élőben egyaránt. Mégis a biztos Forrást nem szem elől tévesztve, keressük a választ Ágostonnal együtt. Ismerjük meg a hippoi püspök gondolatait, hitvallását. Ágoston a keresztyén filozófia alapjait fektette le, amelyben magáévá teszi az antik filozófiai örökséget is. Olyan alapot teremt meg, ami Descartesen át, egészen a mai időkig előre mutat. Különös az ágostoni önismereti út, az Istenhez fordulás, de mégis olyan értékekre találhatunk benne, amelyek évezredek óta velünk vannak. A történelem spirálján keringenek, aminek kezdete, tengelye és célja maga Isten. Hogy a mai keresztyénségnek és azon belül is a protestáns teológiának mennyire kell megismernie ezeket az örökségeket, azt hiszem, egyikünk számára sem lehet kérdés. Mindemellett pedig elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, hogy milyen mértékben beszélhetünk a keresztyén filozófia létjogosultságáról a filozófia abszolút és nem abszolút értelmén belül?3 E rövid tanulmányban először is szeretném nagyvonalakban feltárni azokat a filozófiai örökségeket, amelyek alapvetően meghatározták a II. és IV. századi teológiai gondolkodást, s melyek többé-kevésbé beépültek Ágoston illumináció tanába is, utána szeretném megismertetni magát a tantételt és annak episztemológiai következményeit,4 és legvégül az „abszolút” filozófia felől megközelítve néhány megfontolandó és gondolatébresztő probléma felvetésével szeretném „magára hagyni” a bölcsességszerető Kedves Olvasót. 3 Itt az „abszolút” filozófia alatt olyan ismeretet és tudást értek, amely teljes mértékben érdekmentes és tiszta, ahogyan azt Halasy-Nagy József is hangsúlyozza A filozófia kis tükre című munkájában. Ahogyan erre később Halasy és még sokan mások is rámutatnak, ez a tudás így öncélú lesz, és ezen karakterétől motiváltán tragikussá válik. 4 Ennél a résznél térnék ki részletesebben a címben felvetett antik gondolatra, miszerint csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót. 100
