Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Győri István: A szenvedés motívuma Mátyás Ernő néhány teológiai művében
önként is vállalja a kereszt hordozását, hogy általa az embereket örökre felvehesse az ö mennyei Atyjának az országába, hogy bűnbocsánata tartós valósággá legyen mindazok számára, akikhez eljut az ö halálról és feltámadásról szóló Igéje."12 Érdemes megjegyezni, hogy Oscar Cullmann közel két évtizeddel később13 megjelent, Az Újszövetség krisztológiája c. művében14 ugyanezt a felfogást képviseli. Véleménye szerint Jézusról, az Ebed-Jahvéról szóló felfogás jelenti az újszövetségi christológia megoldását. "Tehát a történeti Jézus személye s munkája az Ebed-Jahve fogalma által az újtestamentumi Krisztus-bizonyságoknak teljesen megfelelő módon van jelölve."'5 Pál apostol szenvedéseinek kérdése a másik nagy gondolatkör, hiszen ez segítette Pált magát is, hogy Krisztus szenvedéseit jobban megértse. Mátyás Ernő felfogása szerint a szenvedés az emberi lét elválaszthatatlan velejárója. Az ember azonban nemcsak elfogadja, elviseli a szenvedést, hanem igyekszik annak titkát is megérteni. "A szenvedés forrása a lét maga. Az emberi természetnek az a sajátossága, hogy élni akarja önmagát. Rejtett lehetőségek szunnyadnak lényében, amelyek mind arra indítják, hogy azokat kifejtse. ...S az ember korlátok nélkül akarja kibontakoztatni életét. Azzal a hittel veszi fel a létért a küzdelmet, hogy ki is fejtheti a léte mélyében rejlő képességeket és életlehetőségeket. De hamar rájön arra, hogy ilyen törekvéseinek korlátái vannak....Rájön arra, hogy léte korlátozott lét, s hogy léte korlátozottsága szenvedéssel jár....rájön arra, hogy a korlátok, a szenvedések mögött a halál rejtőzik, hogy léte tulajdonképpen a halál által korlátozott lét.”16 Ezt a tipikusan egzisztencialista filozófiai alapon álló megállapítást használja fel arra, hogy Pál személyiségén és teológiai megfogalmazásain keresztül arra keresse a választ, hogy mi a szerepe a szenvedésnek a keresztyén ember és az egyház életében. A gondolatmenet röviden a következő. A szenvedésekből hit fakad, mégpedig a halottakat feltámasztó Istenbe vetett hit, az élő Jézus Krisztusban való hit. Krisztus a hit által a hívő emberben benne él, így a Krisztus szenvedéseinek és halálának hordozójává is válik a keresztyén ember. A Krisztus szenvedéseivel való azonosulás azonban magában hordozza a feltámadás reménységét is, így a szenvedés reménységben történik. „A damaskusi kijelentésben, a ragyogó fényözönben a feltámadott, az örökkön-örökké élő Krisztus jelent meg Pál előtt s ettől a lenyűgöző tapasztalástól kezdve az lett neki is a legforróbb reménysége, hogy egyszer ő is átalakul a feltámadott Krisztus létformájá12 Újszövetségi kijelentéstörténet, p. 104. Mátyás Ernő Újszövetségi kijelentéstörténet c. könyve már 1939-ben elkészült, csak a háborús helyzet miatt nem került sor a nyomtatásra, i.m. p. Vili. 14 O. Cullmann: Die Christologie des Neuen Testaments, 1956. magyarul: Az Újszövetség krisztológiája, Bp. 1990. Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztálya, p. 50-74. 15 Cullmann i. m. p. 72. 16 A szenvedés értelme Pál apostol igehirdetésében, p. 7. 47
