Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Győri István: A szenvedés motívuma Mátyás Ernő néhány teológiai művében

rci. Az a reménység élteti Pált, hogy az érzéki bűnök testét is (Kol. 2:2-11) a feltámadásban veti le végérvényesen....A szenvedések útján vonja be tehát Krisztus a szenvedő embert az ő halálába s így formálja benne a halottak feltámadásának célját.”17 18 A szenvedés vezet el a mások szenvedésének felismerésére, a felebaráti szeretetre, a missziói lelkületre, a mások nyomorúságának felismerésére, az egyház küldetésének megértésére, az igaz önismeretre, az emberi lét titkainak megismerésére.

Az emberi lét a földi életben behatárolt, korlátok közé szorított. Ezt tudatosítja a szenvedés állandó jelenléte. A lét igazi kitelejesedése majd a dicsőséges feltámadás után lesz valóság a keresztyén ember számára. Ehhez azonban az út a reménység jegyében elfogadott szenvedésen és halálon át vezet. "Ezért hallja meg maga fölött elhangzani a vigasztalás igéjét is: "Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el" (2. Kor. 12:9), s ezért ismeri meg ennek nyomán mindig teljesebben Krisztus irgalmas szeretetét. Ezért vállalja a szenvedéseket életprogram, életbölcsesség gyanánt is egyre készségesebben. "Annakokáért - hangzik vallomása - gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szóróngattatások- ban Krisztusért, mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős" (2. Kor. 12:10)."IS

17 i.m. p. 15.

18 i. m. p. 22.

48