Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"

és a Hold állásához kapcsolódik: a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap és hétfő. Az ez idő tájt a perzsáknál fentebb látott szokást, az aranyos és hímes tojás ajándékozását pedig ugyanígy megtalálhatjuk máig - ha sokszor jelentése vesztett, keretként tartalom nélkül vagy módosult tartalommal - élő szokásainkban.

A keresztyén húsvét jelentésének, tartalmának a pogányságban is meglévő párhuzama, közös vagy nagyon hasonló szimbólumok (és itt a terminus technicusokra nem is tértem ki!), Jézus Krisztusnak a misztériumok meghaló-feltámadó istenségeivel való párhuzamba állítása (és egyáltalán, ennek a puszta lehetősége is) nem kevés gondot okozott a ke- resztyénség első századaiban - a karácsony problematikájához hasonlóan. Végül Kr. u. 325-ben a niceai zsinaton a tavaszponttól elkülönített (bár mint láttuk, az égi jelekhez szabott), ma is elfogadott időpontot állapították meg azzal a kitétellel, hogy ha az első holdtölte éppen vasárnapra esik, akkor húsvét az azt követő vasárnap. Végleg elvált tehát a keresztyén húsvét a sötétségen diadalmaskodó Nap, a világ teremtésére emlékezés, a természet újjászületése, az élet győzelme ünnepétől. Valójában azonban a legtöbb, keresztyénséget felvett kultúrában a két ünnep egymásba olvadt, s Jézus Krisztus, aki feltámadásával végképp legyőzte a sötétséget, aki a benne hívőt vére áldozatával megmosta s ezzel neki az örök élet zálogát adta, a Nap szimbóluma értelmébe lépett. Ezt tükrözi például Grünewald Isenheimi oltárának „Feltámadás” táblája, ahol a sírból kiemelkedő Krisztus mögött a vörösen izzó Napot látjuk. Valahol ennek a nyomait tükrözi az ókeresztyén és középkori Krisztus-ábrázolások glória és mandorla motívuma is. Megvannak irodalmi párhuzamai pl. a korakeresztyén és középkori himnuszokban. (I: Ref. énekeskönyv 500. dicsérete22 - Krisztus,' ki vagy Nap és világ...)

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a páska, amiből a keresztyén húsvét ered és maga a húsvét is okát, isteni tervszándékát, eredetét tekintve nem a Nap útjához és a tavaszünnephez kapcsolódik, hanem Isten szabadító tettéhez. Bár sokan képviselik ennek ellenkezőjét is, mégis a sok helyen direkt vagy rejtett párhuzam, érdekes együtthangzás, egyezés is csupán annyira jogosíthat fel, hogy a legmesszebbmenő gondolat, amit megkockáztathatunk, amin elgondolkozhatunk a „logosz szpermatikosz” és a tökéletes kijelentés kapcsolata Isten tervében...- ezen viszont érdemes lenne elgondolkozni. Az ugyanis, hogy „valami” olyan mint egy másik „valami”, nem jelenti azt, hogy ez a két „valami” egymással lényegében is megegyezne, mi több azonos lenne. Más szavakkal: az, hogy egy új, eddig nem tapasztalt dolgot beillesztünk a már meglévő dolgok, jelenségek magunkban többé-kevésbé jól felépített rendszerébe, bizonyos 22 VII. századi latin himnuszból. Debrecen, 1592.

' .i

72