Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"
akármilyen szintű és jellegű - általunk, azaz embervoltunk szubjektivitása által hasonlóság és egyezésként felfedezett jellemzők alapján, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az a jelenség oda is illik. A teremtett embernek általában veleszületett gátja és alapvető tulajdonsága az analógiákat kereső, a dolgokat analógiák által megfogni képes gondolkodása. A hasonlóság viszont még nem egyenlő a teljes, oda-vissza működő megfeleltethe- tőséggel. Ebből kiindulva az is elképzelhető, hogy a hasonlóságok csupán miértünk, emberekért vannak, hogy a megfoghatalant, elképzelhetetlent - valamilyen szinten - fogalmainkba illesztve el tudjuk képzelni. Az tehát, hogy a feltámadó Jézus Krisztust a kora-keresztyén és a középkori felfogás sokszor azonosította a felkelő nappal, még nem jelenti sem azt, hogy ő a napnak egy újabb mitologikus megszemélyesítője volna, sem azt, hogy ilyen minőségében azonos volna Ozirisszel vagy Mardukkal, hanem magyarázatát csupán abban a már említett tényben leli, mely szerint vannak olyan minőségek, melyeknek megjelenítésére csak egy - és csak egy - szimbólum alkalmas. A feltámadás megragadására pedig még nem találtak jobb szimbólumot a felkelő napnál, a megújuló természetnél. Két dolgot viszont sosem szabad elfelejtenünk: először azt, hogy a keresztyénség mindig igyekezett elhatárolódni a pogány vallásoktól, felmutatva, hogy bár a szimbólum lehet azonos, a tartalom más. Másodszor, hogy Isten útai gondolatai messze felülhaladják az általunk befogadható mértéket. Mi elképzelhetünk valamit, de O lehet, hogy egészen más... 7. A világmodell Hogyan áll össze a kép? Témánknak ez a legnehezebb kérdése. A megválaszoláshoz először legalább nagyjából tisztáznunk kell, hogy mi a tojás, különösen a hímes tojás. Ahogy az eddig is világos volt: jelkép? Igen. De annál jóval több is: jelképek rendszere, olyan egymáshoz szorosan kapcsolódó jelképeké, melyek az őskortól, szinte az első barlangrajzoktól napjainkig, Szibériától Egyiptomon, Mezopotámián, a görögségen át ki tudja meddig, jóllehet összefüggéseikben konkretizálódó jelentéssel, de alapjában véve ugyanazt jelentik. Alapjelek, szimbólumok rendszere: világmodell. Azaz, „számtalan kitüntetett élethelyzet egymásra íródásából kialakuló csomópont, erővonalrendszer, végleges tömörségű, hosszú távra érvényes, elvben bármikor és bárhol, bárkik által visszakódolható üzenet.”23 Talán jobban megvilágítja a világmodell fogalmát, ha bemutatok egy példát. A buddhizmus egyik templomtípusa a Sztúpa, mely a korabuddhista ind halomsírokból fejlődött ki és általában Buddha vagy valamelyik tanítványa ereklyéjének őrzésére szolgál - ilyen minőségében fokozottanjelöli az isteni elem jelenlétét az emberi világban.24 Első ránézés23 Pap Gábort idézi Makoldi: i. m. belső boritó. 24 Fokozottan, hiszen már maga a templom is ezt jelöli. 73
